Szlovák rendszám és egy kisdoktori
2012. április 03. írta: Kóczy László

Szlovák rendszám és egy kisdoktori

A legutóbbi bejegyzésem óta sokkal többet tudunk Schmitt Pál doktorijáról. Ha sorra vesszük a tényeket számomra az derül ki, hogy a doktori az akkori szabályoknak megfelelt, bár szellemiségükkel nem. Ha értelmezésem helyes, ilyen alapon a doktorit visszavonni nem lehetne, a plágium nem jogi, hanem erkölcsi kérdés.

A kisdoktori nem tudományos fokozat, elhiszem, hogy 20 évvel ezelőtt nem volt feltétel, hogy új eredményt, önálló kutatást tartalmazzon. Ez így rendjén is van, hiszen a legtöbbet hivatkozott, s így akár legértékesebbnek is mondható írások gyakran áttekintő jellegűek; az erdeti kutatást tartalmazó munkák pedig sokszor egy jó "fordító" révén kerülnek bele a szakmai köztudatba. Bár itt "fordítás" alatt elsősorban egy technikai szöveg érthetőbb formába való átültetését értem, természetesen az elérhetetlen nyelvekről valamely világnyelvre való fordásnak is van jelentősége. Én is ismerek olyan kutatót, aki abból "él", hogy zseniális, de angolul alig beszélő orosz matematikusok ötleteit adja el a tudományos piacon - közös publikációk formájában.

Schmitt Pál sem tett mást: összeszedett pár szerinte érdekes tanulmányt és ezeket egységes formába rendezte. A kérdéses tanulmányokat -többnyire, bár most erről indul vita- feltüntette a forrásjegyzékben. Ennek alapján hihető az az álláspont, hogy a kisdoktori megfelel a TF akkori doktori szabályzatának.

Ahogy pár hónapja még felvidéki magyarnak nevezhette magát bárki, akit szlovák rendszámmal állított meg a hivatalos közeg. Holott évi egy hét síeléstől még nem lesz szlovákiai lakos... Kettőtől igen? Nos, ebben a kérdésben az újdonsült szigor előtt is voltak pontos rendelkezések, nem tudom a másolásra vonatkozik-e hasonló. Ha vannak, bár évek óta kutatóként dolgozom, ezeket a számokat nem ismerem és ezzel valószínűleg így lenne legtöbb kutatótársam is. A normál tudományos munkához ugyanis olyan kevés idézetre, parafrázisra van szükség, hogy bármilyen szabály relatíve magas, a gyakorlat számára irreleváns korlátot határozna meg. Schmitt abban hibázott, hogy dacára a témában való nemzetközi (el)ismertségének, járatosságának, a munkának a legkönnyebbik végét fogta meg és kiskapukat kijátszva szerezte meg a doktoriját.

Ez nem biztos, hogy szabálytalan, szerintem unfair. Van, aki azt mondja rá, hogy ügyes, de jó érzésű ember ilyet nem csinál. Egy olimpikonnak ezt értenie kell.

Szerintem ezért mondott le.

A bejegyzés trackback címe:

https://koczy.blog.hu/api/trackback/id/tr874361251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Koopac 2012.04.03. 21:22:25

Általában egyet szoktam érteni a bloggerrel, ebben a kérdésben viszont nagyon különbözik a véleményünk. Lehet, hogy csak érzésünk szerint máshol van az idézés és a lopás határa. De szerintem arra, hogy egy dolgozat 95%-át egy az egyben kimásolja különböző forrásokból, nem lehet, nem szabad(!) még kisdoktori fokozatot sem adni. Sőt, ez még egyetemi diplomamunkához sem elegendő. Továbbmegyek: ha általános iskolában az olvasónaplómba bemásoltam volna egy könyv összefoglalóját, akkor azt sem fogadta volna el a magyartanárom. Azért, mert ez én munkám attól az enyém, hogy lényegét tekintve az én gondolataimat tartalmazza, saját szavaimmal megfogalmazva.

Az idézés szabályai pedig a 90-es években, és azelőtt is ugyanazok voltak, mint ma. Amit Schmitt Pál csinált, az egyszerű másolás, plágium, lopás, nevezze mindenki aminek akarja. Ha egy ilyen fércmunkát elfogadhatónak nevezünk, akkor azzal azt a több tízezer kutatót vágjuk pofán, akik becsületes, kemény, mondhatni férfimunkával (c) szerezték meg a doktorijukat. Az egyetem nagyon helyesen tette, hogy visszavonta a fokozatát, a bizonyítékokat látva nem is volt más lehetőség.

Kóczy László · http://koczy.blog.hu 2012.04.03. 22:08:11

Alapvetően egyetértünk, de szerintem ez erkölcsi és nem jogi kérdés. Szerintem a jog ezt nem szabályozta kellőképpen - talán ma már ez egy kicsit másképp van.

emhem 2012.04.05. 21:53:11

a schmitt-jelentés nem azt állapította meg, hogy megfelelt a szabályoknak, hanem hogy a vonatkozó formai követelményeknek eleget tett. ezen kívül azt írja, hogy "a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak", ami szintén nem állít semmit (legfeljebb utal). sokkal több vélemény a disszertáció megfelelőségéről nincs is a jelentés kivonatában, a bizottság nem merte kimondani, hogy plágium, meg azt sem, hogy a doktori elvételét javasolja.
ami meg a majd 200 oldal lényegében fordítását illeti: az nemcsak, hogy nem felel meg egy kisdoktorinak (a követelmény az volt, hogy új, önálló tudományos eredmény vagy új, gyakorlatban hasznosított alkotás, ami gondolom a kutatás vs fejlesztés alternatívát próbálja leírni), de szerzői jogokat is sért. az eredeti szerzők teljesen jogosan perelhetnék schmittet emiatt (persze intelligens ember ilyenért nem perel).
és persze a sote akadémiai öngyilkosságot követett volna el, ha nem vonja vissza a doktorit, de ez a fentiekből következik.

theox 2012.04.19. 22:39:04

Nem lehet hogy itt egy ösztönzési probléma van/volt? Mi van akkor, ha Schmitt Pál nem maga írta a doktoriját, hanem valaki más, akitől megvette azt (vagy készpénzért vagy másért)? Arról nem tudott, hogy az illető plagizált. Ő csak azt a hibát követte el, hogy annak idején rosszul állította be az ösztönzőket. (Meg persze ott is hibázott, ahogy ezt kezelte most.) Tipikus megbízó-ügynök probléma. Sajnos "lemon"-t vett az elnök úr. Schmitt happens!

TheElf · https://www.kalandmester.com/ 2012.04.20. 04:49:45

Azért a kérdés egy kicsit cifrább ennél. Egyfelől már a szabályoknak való megfelelés kérdése sem egyszerű. Nézzük meg a kérdést két oldalról.

A dr. Univ. cím valóban nem volt igazi tudományos fokozat, az egyetemek ezt a saját szabályaik alapján adományozhatták. A világban nem áll példa nélkül a tiszteletbeli fokozat adományozása, amit viszont ugyanúgy szabályos használni. Ha egy többszörös olimpiai és világbajnok elismert nemzetközi sportvezető, a munkája valóban előrébb vitte a sporttudományt is, akkor egyáltalán nem lenne meglepő a doktori cím.

Az eljárás bár sok követelménynek nem felelt meg, és az elvárásoknak sem, az érintett hallgatónak nem feltétlenül kellett tudnia, hogy ez mennyire gond.

----

A másik olvasata a történetnek cifrább. A szerzői jogi törvény akkor sem igazán engedte, hogy valamit díjfizetés és engedély nélkül fordítsanak le. Itt pedig szó sem lehetett normális mértékű idézetről, itt bizony engedély nélkül készült származtatott mű. Ez pedig már akkor is bűncselekmény volt.

Amit a törvény már eleve tiltott, ami bűncselekmény, stb. azt nem kellett az egyetem saját szabályzatának is tiltani, így lényegtelen, hogy annak akár megfelelhetett volna. Az pedig, hogy a dolog kapcsán a választók szemébe hazudott a botrány kirobbanása után szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy mára sem lett jobb ember.

----

Lehet vitatkozni, hogy a két megközelítés közül melyik a hangsúlyosabb. A kérdés azonban szerintem egy kicsit más miatt is érdekes: Ki járt jól az üggyel, annak elhúzódásával?

lesek 2012.12.24. 04:16:21

Ketfes blogíró!

Tehát semmiért jár a doktori fokozat. Akkor viszont megkérdezném: kegyelmed is imigyen szerezte tán? (Édesapjáról nem is beszélve).

Kóczy László · http://koczy.blog.hu 2013.01.03. 09:52:45

@lesek: Magyarországon legalább ötféle doktori létezik, amit a laikusok hajlamosak összekeverni. 1. Az orvosok, jogászok doktori "címe" a diplomával jár, 0 tudományos munkásságot követel meg. 2. Az egyetemi, vagy "kisdoktori" valamiféle kutatómunkát igényelt, de igazi tudományos eredményt nem. 3. A PhD -elvileg- megfelel a hasonló, nyugati egyetemeken szerzett címeknek: komoly, önálló kutatómunkát, néha komoly publikációs teljesítményt igényel 4. A kandidátusi cím megszerzése elismert kutatók számára volt lehetséges; ma a kandidátusok PhD-ként hitelesíthetik címüket, de valójában a PhD-nél többet tettek le az asztalra. 5. A tudomány doktora, azaz a "nagydoktori" cím kiemelkedő tudományos munkásságot, nemzetközi elismertséget feltételez. Angolszász országokban is előfordul, de sokkal ritkább, mint nálunk, ahol az egyetemi tanári kinevezéseknek rendszerint előfeltétele.
süti beállítások módosítása