Szerződéselmélet
2017. január 27. írta: Kóczy László

Szerződéselmélet

hartholmstrom.pngA 2016. évi közgazdasági Nobel díjasokról még csak Twitter szinten emlékeztünk meg, pedig eredményeik igazán érdekesek és a játékelméleti vonatkozásuk miatt érdemes pár szót szólni róluk a blogban is. Bengt Holmström és Oliver Hart a szerződéselmélet alapjait rakták le. Szerződéselmélet...?!

Ha a szerződés szót halljuk és egy olvashatatlan, apróbetűs szövegre gondolunk, de a szerződéselmélet nem jogi körmondatokkal, hanem a szerződések lényegével foglalkozik: hogyan érhetjük el, hogy a felek betartják a benne foglaltakat. A legegyszerűbb modell a Holmström féle megbízó-ügynök modell. 

A megbízó-ügynök modell

A két fél önző, csak a pénz és a kényelem érdekli (a közgazdászok ezt úgy mondják: racionális). Az egyik megbízná a másikat egy feladattal, amit a második, az ügynök ezt csak némi kényelmetlenség / idő / erőfeszítés árán tudja teljesíteni. A megbízó fizet az elvégzett feladatért. Ez eddig szép és jó, de mi van akkor, ha az eredmény nem csak az ügynöktől, hanem valami külső, jobb híján véletlennek kezelt hatástól is függ. Ismerjük: A burkoló volt trehány, vagy a fal görbe? A diák volt lusta, vagy tényleg áramszünet volt? Késve indult, vagy kimaradt a busz? A véletlen faktor néha ellenőrizhető, de ha nem, vagy ha az ellenőrzés túl költséges lenne, megjelenik az ügynök morális kockázata. Ha ugyanis kimaradhat egy járat, akkor nem kell korán kelni; ha lehet nehéz egy vizsga, akkor nem kell túl sokat tanulni, stb. Legfeljebb ráfogjuk a körülményekre. Hogyan érhetjük el, hogy az ügynök morális kockázat ellenére is megfelelően dolgozzon?

A megbízó-ügynük modell többféleképpen kezelheti a morális kockázatot, Egy vállalatvezető esetében például nagy jutalmakat adhatunk, ha jól teljesít a cég. Azt azért nem árt figyelembe venni, hogy a többi hasonló cég hogy teljesít. Ha mások jobban, lehet, hogy nem jár akkora dícséret, míg egy nehézségekkel küzdő iparágban egy kis veszteség is nagy eredménynek számíthat, amiért jár a jutalom. Érdekes módon az ösztönzők ilyen finomhangolása sokkal inkább jellemző azokra a cégekre, ahol egy domináns magánérdekű tulajdonos van, míg az állami, vagy tőzsedei cégeknél (sok kis tulajdonossal) akkor is elhalmozzák a vezetőket, amikor nem kéne. 

Egy átlagos munkavállaló esetén problémát jelenthet, ha a megbízó az eredmény szerint fizet, különösen, ha az eredmény függ a kölső körülményektől is. Ekkor a havi fix jó megoldás lehet azzal a kitétellel, hogy ha egy bizonyosnál rosszabbul teljesít, akkor a -megfigyelhetetlen- erőfeszítéstől függetlenül valami rettenetes büntetést kap. Kb. ez van egy jelzáloghitel esetében: amíg fizetünk, mint a kisangyal, nincs gond, de ha az elmaradás elér egy szintet, akkor viszik a lakást. 

A legérdekesebb eset az, amikor a dolgozó többféle feladatot is el kell, hogy lásson, de ezek közül nem mind mérhető, megfigyelhető. Érdekes például, hogy egy egyetemi oktató milyen ösztönzőkkel találkozik. Összességében dolgozna napi X órát, ami alatt tanítania és kutatnia kell. Ha a megadott óraszámon túl tanít, azért plusz pénzt kap. Mikor vannak ezek az órák? Bingo! A munkaidejében, amikor kutatnia kellene. Ha a kutatást nem, vagy csak indirekt módon kérjük számon, pl. alibi-kutatással is előre lehet jutni a ranglétrán, akkor az oktatók túl sok órát fognak vállalni - a kutatás rovására. Nyugaton sem a plusz órákért, sem a kutatásért nem jár több fizetés, de a sok órát tartó kollégák népszerűek a jobban publikálókat pedig könnyebben előléptetik, vagy találnak egy jobb állást. Közgazdászokról van szó, így, aki teheti, inkább kutatással foglalkozik.

Mit tesz az, akit már mindenné előléptettek, de még többet tudna? Sajnos a legtöbb európai országban szabályozott fizetések vannak, előrelépést Magyarországról* Nyugat-Európa, onnan Amerika jelent, ahol a legjobb egyetemek személyre szabott ajánlatokkal csábítják magukhoz a legjobb kutatókat. 

Így történt, így esett,
hogy két európai Nobel díjas az USA-ban lett.

 

Ez csak egy kis ízelítő Kiss Hubert Jánossal írt hosszabb összefoglalónkból (PDF), ami reményeink szerint hamarosan egy hazai folyóiratban is olvasható lesz. A hivatkozások is ott találhatók.

*A folyamat megfordítására indította el Pálinkás József az MTA Lendület programját, mely fiatal kutatók számára a nyugat-európaival összemérhető feltételeket kíván biztosítani Magyarországon. A program él és működik: Az idei felhívás határideje éppen lejárt, következő kiírás 2017 végén várható. 

A bejegyzés trackback címe:

https://koczy.blog.hu/api/trackback/id/tr3512159511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása