A címet olvasva két kérdés merül fel az emberben: Ki Maurice Salles és mi a beamer?
Bukarestben csücsülök egy konferencián ahol Maurice Salles tartott ma plenáris előadást. Némi megilletődöttséggel a hangjában mutatja, hogy már ő is beamert használ. Minekutána múlt héten látta, hogy William Thomson is. Használjunk mi is beamert!
Salles és Thomson nagy nevek: Thomson neve a "Guide for the young economist" c. könyv emlegetése során merült már fel. Ő az ember, aki tudja hogyan kell cikket írni, előadást tartani, stb. Így nem csoda, hogy ha William Thomson is beamert használ, akkor még Salles is elkezdi használni. Sajnos - bár Thomson tényleg tudja, hogy kell jó előadást tartani és mellesleg marha rendes ember - elméleti tudását a gyakorlatban alkalmazni ... hát... nem mindig sikerült. A nagy gonddal rajzolt fóliái még szépek szoktak lenni, de amikor elkezd a táblára írni... az előadásra tervezett idő lejárta után 5 perccel... nos, ilyenkor elég nagy a feszengés a teremben. Salles nem az előadásairól híres-hírhedt - ez is teljesen rendben volt - hanem mert ő tekinthető a társadalmi döntések elmélete egyik nagymesterének. Legjobb tudomásom szerint ő a Social Choice and Welfare c. lap alapító-főszerkesztője. Bár a lap impakt faktora nem valami magas, ez többet mond a terület elméleti jellegéről (és mindenről, ami ezzel jár: a cikkeket kevesen és lassan olvassák el, nehezen értik meg, lassan épül bele az irodalomba, stb. stb.), mint a lap jelentőségéről, vagy olvasottságáról. Tehát ez a lap Salles érdeme.
És a beamer? A beamer egy LaTeXhez kapcsolódó makrócsomag. Egyszer írok majd a LaTeXről is bővebben - lényegében egy dokumentumszerkesztő csomagról van szó, ami bemenetként egy strukturált szövegfájlt használ, így a fejezetcímeket, táblázatokat, vagy speciális karaktereket egyszerű parancsokkal jelezzük, pl. \alpha, vagy \table és ez mindig a megadott osztály stílusához illeszkedő kimenetet eredményez. A LaTeX dokumentumok a dokumentum típusának, azaz osztályának megadásával kezdődnek. Ez lehet cikk, levél könyv, vagy például a jobb kiadók egyszerűen készítenek egy saját stílusfájlt és a cikk rögtön úgy néz ki, mintha már meg is jelent volna. A beamer is egy ilyen osztály: ekkor a beírt szöveg nagyobb betűvel, fóliákba ("szlájdokba") rendezve jelenik meg. Bár a képek, grafikák elhelyezése nem olyan egyszerű, mint mondjuk a PowerPointban, ezért jócskán kárpótol a sokkal professzionálisabb megjelenés és a lehetőség, hogy a képleteket közvetlenül átrakhatjuk a prezentációkba - ahol természetesen más méretben és betűtípussal fognak megjelenni. Komolyan gondolom, mikor azt mondom, hogy a beamer minden képletekkel dolgozó kutatónak -így a közgazdászoknak- kötelező.
Ami talán egy kicsit furcsa a beamerben, hogy míg a legtöbb szoftver megpróbál minél rugalmasabban alkalmazkodni a felhasználó elvárásaihoz, a beamer bizonyos dolgokban nem enged. Így például óriási betűket használ, ami jó a közönségnek, de nem kis fejtörést okoz a szerzőnek, ugyanis 8-10 sornál többet szinte lehetetlen egy fóliára zsúfolni. Nem is igen volna szabad, tehát a beamer ebben is jó: rákényszeríti a szerzőt a fóliák alapos átgondolására, megtervezésére. Sajnos a fóliák számát semmi sem korlátozza...
