logo

HTML

logo

Kóczy játékelmélet blogja

Tudomány, gazdaság, játékelmélet

Friss topikok

  • MAXVAL bircaman közíró: Én úgy tudom - a ballib médiákból - hogy a nem szavazók NEM szavazót jelentenek, hiszen pl. az ide... (2018.09.19. 05:36) Ki, hol és hogyan tartózkodik?
  • henceg new era: Brilliáns kifejtés, valóban. (2018.07.13. 11:59) Focielmélet
  • Neruo: "Magyarország egy konzervatív, keresztény ország." Ez egy nem túl alátámasztott kijelentés, de ok... (2018.05.16. 12:12) Megnézni a választókat
  • s: @maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Faszért hallgatod? (2018.04.05. 15:24) Taktikai szavazás és egyensúly
  • chrisred: @/ms: Visszakanyarodtunk nagyjából ahhoz a verzióhoz, amit az elején állítottam, csak egy kicsit m... (2017.10.05. 05:36) Brutális burjánzás a Bundestagban

Egy vicces riport margórája, avagy Aumann Lindauban

2011.08.27. 18:00 Kóczy László

Jelenleg is folyik Lindauban a Nobel-díjasok találkozója, ahol a világ nagy problémáira keresnek megoldást. Madár István hajnali portfolio.hu riportjában beszámol arról, hogy a tanácskozás legviccesebb résztvevője Robert Aumann, az "amúgy önmagában nem különösebben izgalmas játékelmélet" művelője furcsaságokat nyilatkozott, mikor javasolta, hogy hagyjuk a görögöket csődbe menni.

Aumann karizmatikus egyéniség, kellemes, fanyar humorral. Sosem volt híres arról, hogy beállt a sorba, de a sorba beállás nem is hiszem, hogy Nobel díjhoz vezetne. Véleményét nem restelli megosztani és kiállni érte, legyen szó tudományos, gazdasági, vagy politikai kérdésről. Ez az álláspont nem ritkán elég karakán, de most is, mikor a görög válságról beszél, véleménye játékelméleti szempontból megalapozott. 

Örülök neki, hogy Aumann nyilatkozata egy ilyen unalmas terület új mélységeit tárta fel a portfolio.hu szerzője előtt, de ez csak a jéghegy csúcsa. Éppen Aumann mondta egy konferencián, hogy az egész világ játékelmélet.

A játékelmélet ugyanis nem csak "meglehetősen mikroszintű vizsgálatokat végez," a kooperatív játékelmélet kifejezetten makroszintű megközelítést nyújt. Mint bő egy éve az ATV Jam c. műsorában is elmondtam, egy megállapodást csak úgy lehet betartatni, ha megbüntetjük azt, aki megszegi. A görögök két szabályt, vagy elvet is megszegtek: csaltak a makróadatokkal, hogy bekerülhessenek az eurozónába, és túl nagy lábon élnek. Büntetést érdemelnek: az államcsőd eléggé fájna ahhoz, hogy a jövőben átgondoltabban gazdálkodjanak, mind ők, mind a hasonló helyzetben levő többi ország. Ehelyett egy olyan megállapodás született, melyben a szabályszegőket némi ejnye-bejnye mellett kisegítik, legalábbis, amíg futja a forrásokból. Értsd: A legrosszabbul gazdálkodókat megmentik. Nesze neked, egyensúly!

4 komment

Címkék: atv görögország portfolio.hu euro államháztartás játékelmélet nash egyensúly robert j aumann madár istván lindau

A bejegyzés trackback címe:

https://koczy.blog.hu/api/trackback/id/tr843183356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rosencrantzhu 2011.08.28. 00:47:05

Örülök, hogy "figyelmesen" olvastad el a Portfolio.hu írását, így aztán kicsit sem tűnik úgy, hogy csak ürügyet keress arra, hogy írhass egy posztot.

Arra azért felhívom a figyelmedet, hogy az egyébként blogolóknál oly tipikus erőltetett negatív attitűd egyetlen ponton sem állja meg a helyét.

Egyrészt az írásban egyetlen egyszer sem szerepel az unalmas szó, sőt az általad akkurátusan idézőjelbe tett "egyébként nem túl érdekes játékelmélet" szókapcsolat sem. A valójában használt "nem különösebben izgalmas" jelző értelme is mindjárt kiviláglik az olvasó számára (már ha olvas) a második mondatban, ahol éppen azt jelzi a cikk, hogy Aumann "igen szórakoztató módon mutatta be tudományterületének egy szeletét". Vagyis a beszámoló egy átlagos érdeklődő számára száraznak tűnő tudományterület jeles képviselőjéről mondta el, hogy nagyon érdekesen tudta bemutatni a játékelmélet egy szeletét.

Ez a szelet egyébként "a racionális várakozások a játékelméletben" címet viselte, amit egyetlen egyszer sem említ a szerző (mert nem ez a cikk témája), így aztán az is rejtély, hogy miből derítetted ki, hogy a szerző számára "új mélységet jelentett".

Ami egyébként mindegy is, mert (felületességedre további példa) még csak azt sem sikerült megérteni, hogy Aumann az ELŐADÁSÁN beszélt a játékelméletről, az INTERJÚBAN már nem, Még akkor sem, ha az ösztönzők jelentőségét (merthogy ezzel érvel valójában) a játékelméletben is hasznosítani lehet.

Szóval szerintem szerencsésebb lett volna, ha valóban az eredeti hír margójára írod meg a gondolataidat, és nem egy teljesen felesleges, fals, rosszindulatú körítés kedvéért forgatod ki a szavaimat.

Peace.

M. I.

Kóczy László · http://koczy.blog.hu 2011.08.28. 16:42:37

@rosencrantzhu: Blogom játékelmélettel foglalkozik, szólnom kellett a cikkedről - ürügy, rosszindulat nincs ebben. Az elírást (valójában túljavítást) korrigáltam, viszont sajnos a leírt retorikai csavar sokadik olvasatra sem jön át.

kinga1 2011.08.31. 22:33:30

Rosencrantz, aki nem bírja a kritikát, ne menjen újságírónak. A két cikk elolvasása után a kirohanásod számomra érthetetlen.
A blogtulajnak viszont gratula a kulturált hangnemért.

Keelhaul 2011.09.06. 09:30:28

@rosencrantzhu: Ha szabad megengednem egy megjegyzést:

"A Lindauban megjelent Nobel-díjas közgazdászok között minden bizonnyal a legvidámabb és leghumorosabb Robert Aumann, az amúgy

->>>>>>>önmagában nem különösebben izgalmas játékelmélet <<<<<<<<<- művelője."

Ebből a mondatból sokminden süt, csak a korrektség nem. Bocs. Annyira nem, hogy én is gondolkodtam egy ennél kicsit arrogánsabb hangnemű válaszon, de több hasonlóan felháborodott ismerősöm javaslatára elálltam tőle. Úgy gondolom, hogy a megjegyzés amellett, hogy felesleges, kissé alá is aknázza Aumann komolyanvehetőségét (főleg egy laikus számára). Arról nem is beszélve, hogy Aumann nem szolgált rá.

Hogy mélyebbre ássak a mondatban: kinyilatkoztatni bármiről, hogy mennyire érdekes önmagában vagy nem, elég furcsa dolog. Gondolom ezek szerint az érdekes, ami Madár Istvánnak érdekes, és az érdektelen, ami neki érdektelen. Vagy összeült egy érdekességi bizottság, és megszavazta? Vagy hogy is van ez?

Nem kellett volna.