Hol alkalmazható a játékelmélet, ha nem egy (hideg)háborúhoz hasonló fegyveres konfliktusban! Mint ismeretes a kubai rakétaválságot már Neumann Jánosék segítségével oldották meg, kézenfekvő tehát, hogy krími konfliktust is stratégiailag elemezzük. Sajnos az elemzésnek mi magunk vagyunk a korlátai: nem tudunk Putyin fejével gondolkodni.
A játékelmélet gyakran alkalmas intuitív értelmezésekre, de hagyományosan minden eredmény, elemzés, vagy ha úgy tetszik "válasz" mögött egy szépen, matematikailag felírt játék lapul. Egy játék felírásának alapvető feltétele, hogy ismerjük a játékosokat, a rendelkezésükre álló stratégiákat és a lehetséges eredményekkel járó kifizetéseket. Ha mindez rendelkezésünkre áll, mondjuk, mint a sakkban, gondolatban megfordíthatjuk a sakktáblát és végiggondolhatjuk, hogy ha mi lennénk az ellenfél, milyen stratégiával válaszolnánk az általunk tervezett lépéssorozatra. Elvileg a sakkra is igaz, hogy vagy mindig kikényszeríthető a döntetlen, vagy mindig valamelyik játékos nyer - a rengeteg kombinációnak köszönhetően a választ már nem tudjuk. Kb ugyanez játszódik le egy ilyen konfliktus esetében. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy amikor az ellenfél helyébe képzeljük magunkat, akkor ne a saját stratégiáinkat próbáljuk alkalmazni.
A krími konfliktusban szemben álló felek - egyik részről Oroszország, másrészről Ukrajna és támogatói, elsősorban az Európai Unió és az Egyesült Államok-, teljesen más hatalmi berendezkedésben és teljesen más kifizetésfüggvénnyel dolgoznak. Szerintem Putyin csapkodta a térdét a nevetéstől, mikor Kerry XIX. századi módszerek alkalmazásával vádolta meg. A "nyugat" végtelen sznob, ahol egy XIX. századi politikusnak nincs helye a közéletben, de Putyin kifizetés-függvényét jobban meghatározza az, hogy ad-e munkát az ország hatalmas hadseregének, vagy, hogy mivel kompenzálja a hódító Orosz Birodalom büszke népét korábbi területeinek önkéntes feladása után. Ebből a szempontból ez a "fityiszt az egész világnak" (hogy mást ne mondjak) már önmagában is értékes lépés számára - miközben egy európai politikus már akkor is eláshatja magát, ha hagyja a konfliktust eszkalálódni.
Talán ezzel magyarázható, hogy, miközben folyamatosan érkeznek a hírek az orosz csapatmozgásokról, Európa (ahol elvileg éppen azért neveztek ki Catherine Ashtont az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselővé, hogy gyorsan és határozottan tudjon reagálni) némi papírtologatás után keményen felfüggesztette a vízumtárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig az elszigetelődés lehetőségének a kilátására figyelmeztet.
Szerintem hozzá kellene tenni, hogy ha, Putyin így folytatja, mikuláskor virgácsot kap.
