Talán keveseket érintette, de az érintetteket annál jobban, hogy a Pebble okosóra, Kickstarter-sikertörténet a végéhez ért és a Fitbit nevű versenytárs felvásárolta a céget. Ez önmagában nem lenne hír, viszont egy sima akvizíció helyett szétszedik a vállalatot, a szoftvert, a szoftveres gárdát megtartják, míg maga az óra, a fejlesztés alatt álló termékek, s legfőbbképpen a támogatás és a garancia megy a kukába.

Sosem volt Pebble órám, de mindig érdekelt és nem sokon múlt, hogy a közelmúltban nem vettem egyet ajándékba. Talán nem a Pebble volt az első, de az okosóra, mint eszköz elterjesztésében elmúlhatatlan érdemei voltak. Ma is, akármelyik okosóra-tesztet nézzük is, a Pebble a legjobbak közé tartozik. Hogy miért megy csődbe egy ilyen sikeres terméket gyártó cég az önmagában is érdekes kérdés, de a hír két mellékszálával szeretnék foglalkozni.

 A piacelmélet kurzuson azt szoktuk tanítani, hogy információs tartalom alapján háromféle termék létezik. Vannak a keresleti termékek, amiket objektív paramétereik alapján lehet megkeresni, megtalálni és használni. Például ilyen egy kék pulóver, aminek ha jó a színe, anyaga, mérete, fazonja, akkor megtalálása után örömmel visszük haza. A második típust tapasztalati terméknek nevezzük, hiszen értékét csak elfogyasztása után tudjuk megállapítani. A tipikus példa egy éttermi vacsora, vagy pohár bor, de ide szoktuk sorolni a tartósnak mondott fogyasztási cikkeket is. Egy hűtőszekrényt több évre veszünk, de előfordulhat, hogy be sem kapcsolódik. Az ilyen esetekre találták ki a garanciát. A garancia a termék minőségét, tartósságát szavatolja, ha egy termékre/szolgáltatásra van garancia akkor a minőséggel kapcsolatos aggodalmainktól eltekinthetünk, s mintha egy keresleti termékről lenne szó, elegendő az objektív jellemzőkkel foglalkoznunk. Létezik egy harmadik típus is: a bizalmi termékek esetében a termék minősége még az elfogyasztás révén sem derül ki, ellenőrzése gyakran szaktudást, komplex felszerelést igényel. Ilyen például egy egészségesnek mondott joghurt: a zsírtartalmát előre meg tudjuk nézni, az íze ízlés dolga, de hogy egészséges-e, az talán sose derül ki.

A Pebble órák vásárlói egy minőséginek mondott, garanciális terméket vásároltak, így a fentiek szerint elegendő volt az óra funkcióira, paramétereire figyelniük. Ráfáztak, hiszen a garanciát senki nem garantálta, s a cég összeomlása után megszűnt minden érvényesítési lehetőség. Így jártak, mondhatnánk, de a probléma valójában mindenkit érint. A karácsonyi bevásárlási rohamban sokan, akár az eladósodást is felvállalva vásároltak nagyértékű műszaki cikkeket, stb. - mi lesz, ha ezek nem működnek? Érdekes dolog, hogy míg egy elhunyt kötelezettségeit az örökösöknek meg kell téríteniük, egy bank, vagy pláne egy biztosító széleskörű biztosítékokkal és biztosítással rendelkezik, egy cég láthatólag semmilyen módon nem kell, hogy fedezze a vele szemben felmerülő garanciális követeléseket. Sajnos ezzel a fordulattal nem csak a Pebble vásárlói kerülnek rossz helyzetbe, de mindenki, aki eddig a garanciát látva vakon vásárolt termékeket, de a cégek is, akik az irántuk való bizalmatlanságot gáláns garanciális feltételekkel szeretnék oldani. Talán mindenkinél jobban a Fitbit, ami a Pebble ikertestvére is lehetne, hiszen azonos piacon működő, kb. hasonló méretű startup.

A történtek másik tanulsága, hogy a Kickstarter modell mennyire sérülékeny. Kollégám, Békés Gábor nevezte meg egy interjúban a magyar vállalatok növekedési nehézségei egyik okaként a verseny torzulását, a túlságosan az állami megrendelésekre épülő üzleti tervet. A Kickstarteren (és társain) induló izgalmas projektek esetében hasonló torzulás érzékelhető. Nem nehéz egy jó ötlet mögé beállni pár euróval, de hiányzik a modell a létrejövő projektek fenntartható működtetésére, kevesen válnak a létrejövő vállalatok tartós támogatóivá. Így viszont a sikeres termékek is a süllyesztőben végzik, vagy végezhetik, s ez az innovációból való kiábrándultsághoz vezethet.