Egyik kedvenc témám, hogy tulajdonképpen mi is a racionális viselkedés. Sose gondoltam, hogy ez a dilemma egy sportközvetítés formájában jön szembe velem.

Nagy hatással volt rám Alexandru Baltag egyik előadása, amiben a százlábú játékban vizsgálta, hogy mi a racionalitás. Annyira tetszett a gondolat, hogy erről már korábban is írtam. Ha valaki nem akarja azt a posztot is elolvasni, a lényeg, hogy tökéletes racionális játékosok esetében azonnal ki kellene szállni a százlábú játékból. Ha ezek után valaki (A) továbbmegy, az ellenfele (B) joggal feltételezi, hogy mivel A nem döntött jól, nem racionális. Így, ha ő is továbbmegy, joggal reméli, hogy A ismét hibázik és ezzel a végén magasabb kifizetést kaphat - ez a százlábú játék jellemzője. 

Fast forward pár évvel előre, békésen ülök egy marrakechi étteremben a tazsinom felett és a háttérben valami focimeccs megy. Sajnos a csapatokat nem ismertem (de nagyon hálás lennék, ha valaki meg tudná mondani, ki játszott); a meccs színvonala egyébként ... na mindegy, egészen otthon éreztem magam. Az egyik (A) csapat teljesen reménytelen támadása után a B csapat megszerezte a labdát és balszélen szédületes tempóban jött előre egy kontrával. Az akcióval leginkább a saját játékostársait sikerült meglepnie, legalábbis, mire a kapu közelébe ért, a kapus mellett már három védő tömörült a kapu előtt, miközben saját csapattárs a közelben sem volt. 

Nem tudom, ilyenkor mi a jó megoldás. Talán illene megvárni a többieket és valami közös támadást összehozni? Vagy ilyen, esélytelen helyzetben kapúra rúgni? Vagy beadni, hogy megmutassuk, milyen jó lett volna, ha van ott valaki? Nem tudom, mi járt a játékos fejében, ő a középre adás mellett döntött. A következő pillanatban a labda a három védő között termett. 

 Ami ezután történt azt nagyon nehéz összefoglalni. A nyilvánvaló fölény ellenére, a védők valószínűleg arra gondoltak, hogy abból nem lehet gond, ha a labda jó messze van a kaputól. Valószínűleg mind erre gondoltak, és megpróbálták a labdát jó messzire elrúgni. Valószínűleg azzal nem számoltak, hogy kb egy négyzetméteren hárman is tömörülnek. A képernyőn annyit láttunk csak, hogy mintha valaki bekapcsolt volna egy turmixgépet, eszeveszett rúgdosás kezdődik, a labda ide-oda pattog a védők között, majd végül a hálóban pihen meg. 2-0.

Azóta is azon jár az eszem, hogy a B balszélsője tudta-e. Tudta-e, hogy ha beadja, azzal kirobbant egy őskáoszt, amiből akár gól is lehet. Vagy nagyon rosszul játszott és bénán eladta a labdát. Amit láttam, vajon a legbénább kutyaütő foci volt, vagy a legravaszabb, előrelátó játék. Hogy most akkor okos foci volt-e. Ami tény: gól lett.

Ha valaki be akarná azonosítani a meccset: október 28-án éjfél felé közeledve közvetítette egy marokkóban fogható sportcsatorna.