Sikeres lehet-e egy történet egy olyan weboldalról, amit mindenki ismer. Sikeres lehet-e egy film pár folyamatosan a gép előtt ülő programozóról? Mint látjuk, sikerült a közönség mellett a kritikusok elismerését is sikerült enyerni. Most nem is a filmről, hanem magáról a Facebookról lesz szó. Egy poszt-sorozatban szeretném bemutatni kutatói szemszögből a különféle közösségi oldalakat, persze különös tekintettel azokra, amiket kifejezetten kutatóknak készítettek.

A sztereotípia szerint a kutató egy világtól elvonult, másokkal nehezen szót értő valaki, aki a legjobban azt szereti, ha békén hagyják. Sajnos valóban igaz, hogy a tudósok ritkán kerülnek kapcsolatba a tömegekkel így az átlagemberben legfeljebb a középiskolai emlékek maradnak meg, nevezetesen az osztálytársról, aki a szünetben a sarokban olvas. Ezek után kutatók közösségi hálójáról beszélni totális nonszensz. Vagy mégsem?

Épp ellenkezőleg. A sarokban olvasó osztálytárs felcseperedve felismeri, hogy a világban sok hasonszőrű létezik és a modern technikának köszönhetően már nem gond a velük való kapcsolattartás. Míg az átlagember kapcsolatrendszere a család/iskola/munkahely/templom/kocsma köré szerveződik, a kutatók specializációjuk révén kénytelenek egy, az egész világra kiterjedő közösségi hálót fenntartani így már akkor is használták "a netet", mikor még senki sem hallott róla. (Donald Knuth, aki 1990 óta nem használ emailt.) A publikálás pedig kifejezetten exhibicionista tevékenység így a legtöbb kutatónak saját weboldala van. Közhely, hogy a konferenciák egyik legfontosabb része a bankett a networkölés miatt. Utóbbi nem csak személyesen, hanem a neten is mehet; ennek ellenére nincs tudós-Facebook, ehelyett van több szájt, amik más-más miatt érdekesek. Versenyen kívül nézzük először a Facebookot.

Ki van rajta? Szinte mindenki.

Mit tud? Mindent - és semmit. A Facebook nagyok sok lehetőséget nyújt, de ezeket nem kifejezetten tudományos/kutatási célra fejlesztették ki. 

Cikkek? Feltehetünk cikkeket a falra és hozzá is lehet szólni, de erre még nem láttam példát. Ennél sokkal jobb -legalábbis közgazdászoknak- a RePEc Fb alkalmazás, amivel a Facebookon is megoszthatjuk a RePEcben közzétett cikkeinket és még sok mást is. Sajnos a Facebook legújabb frissítései sokat rontottak a használhatóságon, de így is megnézhetem facebookos barátaim legújabb írásait.

Konferenciák? Nos, igen, kaptam már konferencia-meghívót a Facebookon és a résztvevők nagy számából kiindulva szervezőként is alkalmasnak tűnik a Facebook a terjesztésre.

Egyéb? A Facebook eredeti céljához nem sokban kapcsolódik, de a "lájkolás" és az ennek révén való megosztás hasznos dolog. Ennek a blognak sem lenne ennyi olvasója, ha nem terjedne híre lájkról lájkra.

Összegezve? A Facebook elsősorban a meglevő kapcsolatok ápolására, elmélyítésére jó. A Facebook révén válhat egy felületes szakmai kapcsolat személyessé. A Facebook kötelező, de a tudományos tartalom -ha van is ilyen- elvész a többi között. Talán, ha egyszer lesz Facebook Scholar?