A legutóbbi bejegyzésem óta sokkal többet tudunk Schmitt Pál doktorijáról. Ha sorra vesszük a tényeket számomra az derül ki, hogy a doktori az akkori szabályoknak megfelelt, bár szellemiségükkel nem. Ha értelmezésem helyes, ilyen alapon a doktorit visszavonni nem lehetne, a plágium nem jogi, hanem erkölcsi kérdés.

A kisdoktori nem tudományos fokozat, elhiszem, hogy 20 évvel ezelőtt nem volt feltétel, hogy új eredményt, önálló kutatást tartalmazzon. Ez így rendjén is van, hiszen a legtöbbet hivatkozott, s így akár legértékesebbnek is mondható írások gyakran áttekintő jellegűek; az erdeti kutatást tartalmazó munkák pedig sokszor egy jó "fordító" révén kerülnek bele a szakmai köztudatba. Bár itt "fordítás" alatt elsősorban egy technikai szöveg érthetőbb formába való átültetését értem, természetesen az elérhetetlen nyelvekről valamely világnyelvre való fordásnak is van jelentősége. Én is ismerek olyan kutatót, aki abból "él", hogy zseniális, de angolul alig beszélő orosz matematikusok ötleteit adja el a tudományos piacon - közös publikációk formájában.

Schmitt Pál sem tett mást: összeszedett pár szerinte érdekes tanulmányt és ezeket egységes formába rendezte. A kérdéses tanulmányokat -többnyire, bár most erről indul vita- feltüntette a forrásjegyzékben. Ennek alapján hihető az az álláspont, hogy a kisdoktori megfelel a TF akkori doktori szabályzatának.

Ahogy pár hónapja még felvidéki magyarnak nevezhette magát bárki, akit szlovák rendszámmal állított meg a hivatalos közeg. Holott évi egy hét síeléstől még nem lesz szlovákiai lakos... Kettőtől igen? Nos, ebben a kérdésben az újdonsült szigor előtt is voltak pontos rendelkezések, nem tudom a másolásra vonatkozik-e hasonló. Ha vannak, bár évek óta kutatóként dolgozom, ezeket a számokat nem ismerem és ezzel valószínűleg így lenne legtöbb kutatótársam is. A normál tudományos munkához ugyanis olyan kevés idézetre, parafrázisra van szükség, hogy bármilyen szabály relatíve magas, a gyakorlat számára irreleváns korlátot határozna meg. Schmitt abban hibázott, hogy dacára a témában való nemzetközi (el)ismertségének, járatosságának, a munkának a legkönnyebbik végét fogta meg és kiskapukat kijátszva szerezte meg a doktoriját.

Ez nem biztos, hogy szabálytalan, szerintem unfair. Van, aki azt mondja rá, hogy ügyes, de jó érzésű ember ilyet nem csinál. Egy olimpikonnak ezt értenie kell.

Szerintem ezért mondott le.