Nem mindegy, hogy a nyáron leeresztünk, vagy feltöltődünk olvastam valahol. Az utóbbi jegyében végre a kezembe vehettem a CAM (Cambridge Alumni Magazin - Cambridge-i Öregdiák Magazin) legutóbbi, tavaszi számát. Ha végre hozzájutok, a magazint oda-vissza kiolvasom. A sok érdekes cikk között különösen megfogott Athene Donald a kísérleti fizika professzorának írása.

Elhagyva a szellemes bevezetőt és az írás tulajdonképpeni mondanivalóját is, egy rövid részt ragadok ki ezt viszont - saját fordításomban - idézem.

...nem kis meglepetésemre felfedeztem, hogy a Glamour magazin a tudomány és technológia kategóriában 30 legbefolyásosabb brit nő között első helyre sorolt. Ez a Z-kategóriás celebség nagy hatással volt lányomra (akinek egyetemi lakótársai rá-rábukkantak anyja fotójára a magazinban). Rá kellett jönnöm, hogy az elsőseim is ráharaptak a cikkre miután az egyik férfi hallgatóm odajött hozzám és autogramot kért a saját (vagy vélhetőleg a barátnője) példányára.

A folytatás is érdekes:

Jó, hogy a tudomány is belekerült a magazinba, de sajnáltam, hogy nem kerestek meg egy nyilatkozatra. Mivel a magazin olvasói többségükben 18 és 35 közötti fiatal nők, lehetett volna pár szót szólni arról, hogy miért szabadna és kellene a lányoknak is tudományos karrierben gondolkodniuk.

Hát igen. Az idézett cikk szerzője egy nő, aki mellesleg professzor Cambridge-ben. Mivel nem vagyok fizikus, csak feltételezhetem, hogy nemzetközi szinten is a legjobbak közé tartozik a szakterületén. Nem az egyetlen; tanulmányaim, munkám során rengeteg zseniális kutatónővel találkoztam. Valahogy mégis sokakban az él, hogy a tudomány a férfiaké. Hát nem, bár a gyereknevelés miatt a nők nyilvánvaló hátránnyal indulnak itt is, mint minden olyan életpályán, ahol a tapasztalat számít, ahol karriert lehet építeni. 

...

Úgy tűnik még az Egyesült Királyságban sem könnyű egy -bármennyire is kiemelkedő- kutatónak celebbé válnia. Mindenesetre a -magyar- Celebhatározóban tudóst egyet sem találtam és a "Közélet" kategória tagjai is gyakorlatilag pont nélkül, a lista végén kullognak.

Nekem nem azzal van bajom, ha egy színésznek kiterjedt rajongótábora van. Én csak arra gondolok, hogy minden korban a celebek határozták meg a fiatalok életcélját, karrierterveit. A média nem csak az öltözködési divatot írja le, hanem karriermintákat is mutat, a nézők, olvasók ezt követik. Farkas Bertalan űrutazásakor mindenki űrhajós akart lenni, ma - elég a felvételi statisztikákat megnézni - politikus, médiavalaki.

Jó lenne, ha mutatnánk alternatívát. Ha mondjuk a Matematikai Diákolimpián elért eredmény lenne akkora sajtóhír, mint az ifjúsági sportsikerek. Ha nem csak a politikusokkal, médiaszemélyiségekkel foglalkozna a sajtó. Úgy talán lenne húsz év múlva is, aki dolgozzon.

Forrás

Professor Athene Donald: Don's Diary, Cambridge Alumni Magazine, 60 Easter 2010, p 03.