Alig kezdődött el a kampány, máris sok érdekességgel szolgált a főpolgármesteri székért folyó verseny. Schmuck Andor, az MSzDP józan ésszel számolva esélytelen jelöltje ajánlatot tett az LMP és az MSzP jelöltjeinek: a Fidesszel és a Jobbikkal "szemben" álló erők közül csak a legtöbb ajánlószelvényt megszerző jelölt maradjon állva, a többiek lépjenek vissza a javára megakadályozandó a Fidesz-győzelmet, meg mindent, ami ebből következik.
Igazából sajnálom, hogy Demszky most nem indul, amikor végre izgalmas lehetne a verseny, de örvendetes, hogy a kétségkívül legkreatívabb jelölt ilyen érdekes ötlettel okoz fejfájást a politikustársaknak és sok-sok szavazónak. Az LMP elvi alapon elutasította a javaslatot, az MSzP sokat számolt, de végül elvetette. Tette ezt annak ellenére, hogy szerintük nyilvánvaló, hogy Horváth az esélyesebb jelölt, tehát Schmucknak kellene visszalépnie és ezzel automatikusan hozná a Tisztelet Társasága népes szavazótáborát. Jól döntött-e az MSzP, illetve miért született Schmuck kamikaze ajánlata?
Az elemzésben abbóll a nem teljesen irreális feltételezésből indulunk ki, hogy ha nem történik semmi, akkor Tarlós jó eséllyel nyer, a visszalépések azonban csak részleges sikert hoznak, így Horváth Schmuck visszalépésével megszorongathatja Tarlóst, viszont Schmucknak erre kisebb az esélye (hiszen az MSzP szavazók közül sokan nem szavaznak rá). A többi pártot kihagyjuk a játékból, várhatóan nem befolyásolják az eredményt - ha igen, akkor meg úgyis mindegy.
Ha tehát Schmuck nem tette volna meg a javaslatát, vagy, mint ahogy ez történt, az MSzP visszautasítja azt, Tarlós jó eséllyel nyer. Ha az MSzP elfogadta volna, és a várakozásoknak megfelelően Schmucknak kell visszalépnie, akkor Horváth Csaba esélyes lehetne a főpolgármesteri posztra (a fenti feltételezés szerint, ami persze még inkább igaz lenne, ha az LMP is beszállt volna a játékba).
Sajnos ez az elemzés nem számol azzal az egyszerű ténnyel, hogy nem a szavazatok, csak az ajánlások alapján történnének a visszalépések. Így a Tarlós indításához szükséges ajánlószelvények összegyűjtése után a Fidesz nekiállhat Schmucknak gyűjteni és, amennyiben betartja ígéretét Horváthnak már a tulajdonképpeni megmérettetés előtt vissza kellene vonulnia. Persze sok minden más is történhetne, de a vizsgált kérdés szempontjából ezek az érdekes lépések.
Melyik szcenárió a valószínű, mi a játék megoldása? Mint az ábrán is jól látható, ezt a fajta játékot fa alakban írhatjuk fel, aminek van gyökere, ágai és levelei (bár a "fa" itt fejjel lefelé lóg). Részjáték-tökéletes egyensúlyt keresünk, azaz egy olyan egyensúlyt, ami a játék későbbi állapotában is egyensúlyi marad, tehát olyan viselkedést határoz meg minden egyes résztvevő számára, amit nem kell később módosítani. Az ilyen stratégiákat nem is olyan nehéz megtalálni; a módszer a fordított indukció, melynek során a játékot tulajdonképpen visszagöngyölítjük. (A megoldás egyébként Reinhard Selten, Nobel-díjas játékelmélet-kutató nevéhez fűződik.)
A konkrét alkalmazás erre a játékra igen egyszerű: A Fidesznek megállapodás esetén nyilván érdeke a taktikázás. Tudván, hogy a Fidesz taktikázni fog, az együttműködés eleve halálra van ítélve, tehát a javaslatot az MSzP nem fogadja el. [Vegyük észre, hogy most már azt is tudjuk, hogy a Fidesznek egy olyan lépését is kielemeztük, amire így nem is kerül sor!] Schmucknak így nem érdemes javaslatot tennie - hacsak nem azért, mert így napokig vele volt tele a sajtó, illetve, hogy lesznek, akik majd az MSzP-t kárhoztatják, ha nyer a Fidesz.
A helyzeten az LMP döntése sem változtat sokat, egy hármas összefogás a Fidesz ellen legfeljebb akkor lehetne sikeres, ha a Fidesz szavazók rosszul koordinálnának és egyesek Schmuckot, mások az LMP jelöltjét támogatnák, mert így mozgósítva saját táborát az MSzP mégis többségbe kerülhetne és a két visszalépő pártjának támogatásával a jelenleginél lényegesen jobb eséllyel indulhatna.
