Azzal kezdeném, hogy 5 darab tudományos folyóirat létezik a közgazdászok számára. Ez a bizonyos Top 5. Nagyjából ezekben érdemes publikálni. Lehetőleg minél többet. A gond csak az, hogy egy kezemen meg tudom számolni az (európai) ismerőseimet, akik ezek valamelyikében jelentettek meg már cikket akár társszerzőként. Ez persze legalább annyit mond az európai és az amerikai kutatási kultúráról, meg arról, hogy hol szlogen és hol a gyakorlat a tudás alapú társadalom, mint a folyóiratok színvonaláról. Igen, sajnos a legtöbb magyar, vagy európai kutató számára ezek a folyóiratok az elérhetetlen kategóriába tartoznak.

Pár napja írt posztomban a folyóirat-publikációk mellett érveltem. Ezen belül további kategorizálás lehet indokolt. Általában igaz az, hogy csak impakt faktorral rendelkező folyóiratokkal érdemes foglalkozni. Nem mintha az impakt faktor önmagában érdem lenne, viszont egyrészt Magyarországon egy kutató összesített impakt faktora értékelési szempont bizonyos pályázatoknál, másrészt pedig igen kevés nem impakt faktoros lap érdemes a figyelemre. Jelenleg mintegy 200 közgazdasági folyóiratot tart nyilván a Thompson Scientific - azért ezek közül sem könnyű a választás.

A folyóiratok rangsora nem csak a publikálás szempontjából fontos. Nem mindegy, hogy egy könyvtár mire költi szűkös költségvetését, hogy egy kutató milyen cikkek olvasására pazarolja kevés idejét. Az sem mindegy, hogy egy állásra melyik pályázót vegyük fel.A döntés jelentős részben a publikációkon múlik. Persze megjelenhet rossz cikk is egy jó folyóiratban, de ez ritka, ha pedig a fordítottja történik, a kutató vessen magára.

Mi tehát a jó folyóirat. A rangsorolásra több módszer is létezik. Megkérdezhetünk sokszáz kutatót, hogy mit tartanak jó folyóiratnak. A módszer hátránya, hogy összemossa a jó és az ismert folyóiratokat, a válaszadók azokat a folyóiratokat fogják megnevezni, ahol maguk is publikálnak, stb, stb. A másik lehetőség, a hivatkozásanalízis, mentes az ilyen típusú részrehajlástól.

Egy hivatkozás nem más, mint elismerése annak, hogy egy számomra értékes gondolatot már egy másik kutató megfogalmazott és ezt ezennel elismerem. (Ha más eredményét hivatkozás nélkül, így tulajdonképpen sajátunkként beállítva közöljük, az plágium, lopás ilyet egy kutató nem sokszor tehet meg.) Ha egy folyóirat sok hivatkozást kap, akkor sok értékes eredményt közöl. Persze vannak negatív hivatkozások is: X a Z folyóiratban ezt és ezt a badarságot írta. Sokan írnak sokfelé badarságot. Ha tehát én fontosnak tartom ezt megjegyezni, akkor vagy X fontos ember (azaz a Z-ben fontos emberek publikálnak), vagy Z egy fontos folyóirat, tehát ez mégiscsak egy dícséret (is) a Z részére. (Persze, ha Z sok badarságot közöl, egy idő után ez egyre levésbé lesz meglepő és elfogynak az ilyen hivatkozások.)

A hivatkozások hálózatának kiértékelésére is számtalan módszer van. Messze a legismertebb az impakt faktor, ami az adott évben a megelőző időszakban (2 év) a folyóiratban megjelent cikkekre leadott hivatkozások száma osztva az időszakban megjelent cikkek számával. Sajnos ez a szám igen könnyen manipulálható. Orvosi folyóiratoknál előfordult, hogy a szerzőket meglehetősen direkt módon kérték: hivatkozzanak az elmúlt években megjelent cikkekre - növelendő az impakt faktort. Az ilyen - a folyóirat szempontjából - önhivatkozást más módszerek nem számolják de az invariáns módszer (Pinski és Narin, 1976) és az LP módszer (ahol nem teljesen világos számomra, hogy a név a módszer angol nevéből (long path), vagy az alkalmazó szerzőpárosok nevéből származik! Liebowitz és Palmer, 1984; Laband és Piette, 1994) is manipulálható újabb hivatkozások elhelyezésével: előfordul, hogy újabb hivatkozások révén a rangsorban előbbre kerülhet egy folyóirat. Ez elég meglepő tekintve, hogy a több hivatkozás kevesebb eredeti tartalmat jelez. Néhány hasonló tulajdonságot vizsgálva (l. Kóczy, Strobel, 2009; Kóczy, Nichifor, Strobel, 2010) arra jutottunk maastrichti kollégámmal Martin Strobellel, hogy az ismert módszerek túl sok ponton elfogadhatatlanok.

Kritikánk konstruktív: rögtön javasolunk is egy alternatív rangsorolási módszert. Az elgondolás gyökeresen eltér az eddigiektől és szokatlan módon a társadalmi döntések elméletének bizonyos -egyszerű- eredményeit használja.

Vegyük két folyóiratot, melyek hivatkoznak egymásra. Ha az A folyóirat többet hivatkozik B-re, mint fordítva, akkor B értékesebb, B nyeri kettejük csatáját. A folyóiratokat páronként összehasonlítva egy úgynevezett (hiányos) bajnokságot kapunk. A meccsek alapján az eredmény meghatározása majdhogynem kézenfekvő, bár Laslier (1997) tucatnyi módszert javasol. Mi ezek közül a lehető legegyszerűbbet választottuk: 1 pont a győzelemért, fél a döntetlenért, a vesztes és az "elmaradt" meccsek résztvevői nem kapnak semmit. Egy folyóirat eredménye az elért és a (lejátszott meccsek alapján) elérhető teljesítmény hányadosa. Érdekes módon a folyóiratok közti kapcsolati háló igen sűrű, még különböző területek között is.

A módszert ráeresztettük több mint egy évtized Journal Citation Reportra és az eredményeket aggregáltuk: az aktuális pontszám az idei eredmény és a tavalyi pontszám átlaga (Miért? Így kevésbé ugrálnak a pontszámok.). A folyóiratok kapott sorrendje a tegnap óta elérhető working paperben megtekinthető. (Kóczy, Strobel, 2010)

Ennél persze legalább egy nagyságrenddel több közgadaságtani folyóirat létezik. Ezek közül legfeljebb a tudományos társaságok, vagy igen erős, elismert szerkesztői gárda által indított folyóiratok (pl Journal of the European Economic Association, illetve Theoretical Economics) érdemelnek különös figyelmet; de várható, hogy a nagy kiadók által indított újabb lapok is beállnak az értékelhető lapok közé. Sajnos minden más junk, beleértve az összes nem angol nyelven megjelent lapot is. 

Számunkra nyilvánvaló kivétel az a pár magyar nyelvű folyóirat, ami - követve a nemzetközi bírálati normákat - kis hazánkban is fenttartja a tudományos igényességet, ápolja a szaknyelvet és persze teret enged a specifikusan magyar vonatkozású kutatásoknak. Magyarul is kell publikálni. Mint megtudtam. Bolyai Jánost azzal utasította el a MTA, hogy csak deákul jelent meg publikációja...

u.i. Bár minket (egy informatikust (Martin) és egy matematikust (én)) a közgazdasági lapok érdekeltek, természetesen a rangsor elkészíthető tetszőleges tudományterületre. Egyéni igényekre időm függvényében szívesen válaszolok.

Hivatkozott irodalom

Kóczy L.Á., Nichifor A., Strobel M., 2010.  Intellectual influence:  Quality versus quantity. Working Paper 1009, Óbuda University, Budapest.

Kóczy L.Á., Strobel M., 2009.  The invariant method can be manipulated. Scientometrics 81 (1), 291–293. doi:10.1007/s11192-008-2134-4.

Kóczy L.Á., Strobel M., 2010. The World Cup of Economics Journals: A ranking by a tournament method. Working Paper 1011, Óbuda University, Budapest.

Laslier J.F., 1997.  Tournament Solutions and Majority Voting.  Springer, Berlin.

Liebowitz S.J., Palmer J.C., 1984.   Assessing the relative impacts of economics journals. Journal of Economic Literature 22 (1), 77–88.

Laband D.N., Piette M.J., 1994. The relative impacts of economics journals: 1970-1990. Journal of Economic Literature 32, 640–666.

Pinski G., Narin F., 1976.  Citation influence for journal aggregates of scientific publications: Theory, with application to the literature of physics. Information Processing & Management 12 (5), 297–312.

Kép:  Journal of Non-lethal Combatives, May 2000