Sajtótéma lett a plágium. Mindez köszönhető a német védelmi miniszter botrányának, de annak is, hogy az egyetemi rutin részévé vált a plágium elleni harc. Ugyanakkor az Origo arról ír, hogy a diplomamunkák jelentős részét ma már bértollnokok írják, egyre kevesebb a becsületes úton megszerzett diploma. Mit szabad, és mit nem?

A Wikipédia definíciója szerint "Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti." Nemcsak az a plágium tehát, ha szó szerint idézünk (forrásmegjelölés nélkül), hanem az is, ha egy gondolatmenetet, érvelést, ötletet emelünk át a másik munkájából. A copy-paste ennek minősített formája, ami a szerzői jogok elleni többrendű, nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény, tulajdonképpen a lopás egy fajtája, míg a szellemírók nem szerzői jogi szempontból problémásak az oktatásban, mással megíratni a diplomát nem plágium, hanem egyszerűen csalás. A plágium érdekessége, hogy olyan lopás, amit fényes nappal, nagy nyilvánosság előtt követnek el néha kifejezetten publikációs céllal.

Nem hiszem, hogy a plagizált dolgozatok miatt bármelyik egyetemnek szégyenkeznie kellene, inkább az minősít egy intézményt, hogy hogy kezeli a felfedezett eseteket. Nem hiszem, hogy rejtegetni, védeni kellene a vétkeseket, sőt: A Harvard Egyetem nemrég egyszerűen visszavonta a Donald E Heathfield részére kiadott diplomáját, hiszen Heathfield, valódi nevén Andrej Bezrukov orosz kém csalással, álnéven szerezte meg, annak ellenére, hogy Heathfield/Bezrukov teljesen szabályosan letette az összes vizsgáját. Mennyivel inkább indokolt lenne egy hasonló eljárás, ha egy ilyen nyilvánvaló, könnyen igazolható csalásról van szó!

Sajnos egyre gyakrabban találkozunk a problémával. Én egy jó nevű egyetem végzősei között tartott ellenőrzésen fennakadt és új szakdolgozat megírására kötelezett hallgatókról, konferenciára beadott jelentős részben plagizált cikkről és a RePEc-be terjesztésre(!) benyújtott egy az egyben lopott cikkről is hallottam, tehát a tudományos élet minden szintjén megjelenik. Igazán jó megoldás nincs, a RePEc ilyenkor felvette a kapcsolatot az elkövető munkahelyével, ahol rendszerint nem foglalkoztak az egésszel (volt, akinél kiderült, hogy a munkahelyét is kitalálta!), a legújabb elképzelés egy szégyenfal felállítása (kérdés, hogy ki fogja nézegetni).

A plágium ellen lehet küzdeni jobbnál jobb szoftverekkel, de az igazi megoldás az egyetemeken a megfelelő számú (valóban megtartott) konzultáció lenne, az, ha a kozulens el is olvasná a dolgozatokat és esetleg beszélgetne kicsit a hallgatóval. Cambridge-ben a mai napig az oktatás szerves részét képezik az úgynevezett supervisonok ahol a tanár 2-3 hallgatóval ül le és beszélik át az anyagot és így idejekorán kiderül, ha egy hallgatónak problémái vannak (l. még Ratcliffe 1947).

És felmerül a másik oldalon is, hogy hogyan írjunk olyan dolgozatot, ami nem akad fenn a plágium-szűrőkön. Erre több oldal is javasol tesztlehetőséget, ahol kipróbálhatjuk, hogy nem "került"-e a dolgozatba akaratlan plágium. Nem rossz módszer, de én tudok egyszerűbbet is. Dolgozzunk saját kútfőből..!

Hivatkozások

Ratcliffe, J. A. (1947), SUPERVISION AT CAMBRIDGE. Higher Education Quarterly, 2: 31–35. doi: 10.1111/j.1468-2273.1947.tb00004.x