Az egyetemek és az Akadémia autonómiája az objektív, tudományos munka előfeltétele. A függetlenség egyrészt garantálja, hogy az állam nem szól bele a kutatásba, nem válik a tudomány a hatalom kiszolgálójává. Másrészt a kutatók nem érzik akár pro-, akár kontra, hogy a munkájukat egy politikai perspektívába kellene helyezniük és ez különösen igaz a társadalomkutatókra, akiknek a munkáját sokkal könnyebben éri ilyen vád. 

Sajnos a kutatóintézetek többségének állami finanszírozása révén ez a függetlenség látszólagos. Valahol ezt illusztrálja a "filozófusok ügye" is, de most, hogy a költségvetés korrekciója során esetenként drasztikus elvonásokra készülhetnek a már eddig is épp csak túlélő egyetemek, kérdés, vajon az elvonás mértéke mennyire független az államhoz, kormányhoz, sőt kormánypártokhoz való lojalitástól (a fűnyíróelv rettenetes, de legalább ilyen kritika nem érheti).

Ugyanakkor a probléma fordítva is felmerül. Várható-e objektív, tudományos kutatás közéleti (vagy közélet-közeli) kérdésékeben, ha egy kutatóműhely publicisztikáinak bő 90%-a a HVG-ben, Népszabadságban, Élet és Irodalomban, Magyar Narancsban jelenik meg?

Szóval a kutató ne politizáljon? Dehogynem! Ne "celebek" határozzák meg a közbeszédet. Egy tudósnak feladata, hogy kifejtse szakmai véleményét az aktuális kérdésekkel kapcsolatban. Magyarországon a média nem szentel kellő figyelmet a tudósoknak - talán mert a tények nem is annyira érdeklik. A sok publicisztika önmagában üdvözlendő tehát, az már nem, ha mind ugyanott jelenik meg, mert így felmerül a gyanú, hogy a tartalomban a tudományos okfejtés helyett a politikai meggyőződés dominál. 

A tudós is ember, de szerintem furcsa, és szerencsétlen, ha egy tudós beáll egy párt, vagy kormány (vagy ellenzék)  mögé. Még rosszabb, ha egy egész kutatóműhely, vagy annak "látható része" fordul az országnak csak egy része felé, és a teljesen egyoldalú publicisztikai tevékenység -statisztikailag mindenképp- erre utal, hiszen állami intézményről lévén szó a finanszírozás az egész országtól jön. 

Lehet ezen változtatni? Nem könnyű. Ugyanis, ha már valaki az évek alatt elkötelezett szerzője lett bizonyos sajtótermékeknek, akkor valószínűleg nem fogadják tárt karokkal a másik oldalon. Másrészt egy kutatónak el kell tudnia szakadnia a saját prekoncepcióitól és képesnek kell lennie arra, hogy akár a saját maga által vallott elvekkel szemben is eljátssza az "ördög ügyvédje" szerepét. Persze elmehet az ember politikusnak is.. de ha kutató marad, akkor maradjon objektív és kiegyensúlyozott.