A Buszsáv sokaknál kiverte a biztosítékot, s hogy ne legyen forradalom, végül a főpolgármester szólt le személyesen, hogy visszacsinálják. Most már nehéz lesz visszagyömöszölni azt a bizonyos szellemet a palackba az egész ország az "autóval vagy békávéval" témával foglalkozik.

A VEKE Fb oldala folyamatosan tájékoztat a fejleményekről, de a híreknél sokkal érdekesebbek a hozzászólások, olvasói levelek. Ezekből kiderül, hogy egy magára valamit adó ember BKV-ra sose ül. Részben egyetértek: a BKV járműveinek műszaki állapota, tisztasága, vagy néha az utazóközönség mosakodási szokásai hagynak némi kívánnivalót maguk után. Nyilván más állapotok uralkodnak mondjuk Brüsszelben, ahol azért az emberek többsége dolgozik és adót fizet, ráadásul igen magas jövedelem után fizet magas adót: ezekből a pénzekből telik tiszta, rendes BKV-ra, hiszen egy busz ott sem drágább. Nyilván, ha a szlovák rendszámú X6-ossal araszoló minimálbérre bejelentett urak és hölgyek részt vennének a közös teherviselésben, talán az ő rendkívül magas elvárásaiknak nem is, de sokkal több embernek megfelelne a BKV. (Simonovits (2011) bemutatja azt is, hogy az autósoknak támogatniuk kellene a tömegközlekedést, hiszen minél vonzóbb, minél többen használják, annál kisebbek lesznek a dugók.)

Én bevallottam autózom és BKV-zom is: ha épp nyolc helyre kellene vinnem a gyerekeket, vagy ha együtt utazik a család, az autó praktikusabb. Viszont a napi rutinhoz jobb a BKV megbízhatósága, meg azt is szeretem, hogy a munkahelyemre vezető fél órás úton nyugodtan olvashatok. Amikor dékánhelyettes lettem gyorsan felhívták a figyelmemet, hogy már nem "illik" nem autóval járnom, sőt a Skodát is le kellene cserélnem valami mutatósabbra. Hogy komolyan vegyenek. Mert a kocsi egyfajta jelzés. Mert úgy látszik, Magyarországon csak az számít, hogy kinek milyen autója van. Pedig azon mindenki jót mulat, ha felmerül, hogy valakinek a nagy, gyors, drága stb. kocsija vajon mit kompenzálhat... Talán szerénytelenség, de megpróbáltam úgy dolgozni, hogy ne kelljen nagy kocsi az elfogadáshoz/elismeréshez.

Végül még egy gondolat. Gyakori érv, hogy valakinek azért kell minden nap a kocsi, mert olyan fontos ember, hogy hol ide, hol oda kell mennie. Nos, erről Pease & Pease (2004) meglátása jut eszembe: a tömött táskás embert nem kell komolyan venni. A helyzetre alkalmazva: akkor fontos egy ember, ha maga oszthatja be az idejét. Ehhez pedig nem kell autó.

Lóti-futi inasnak
három békát fogadnak.

Hivatkozások

Pease B. - Pease A. (2004): A testbeszéd enciklopédiája. Park Könyvkiadó.

Simonovits A. (2011): Designing Benefit-Effort Rules: Welfare vs. Redistribution. Corvinus Játékelméleti Szeminárium előadás, 2011. május 2.