Nem oltatja be tízhónapos gyermekét egy család, "mert így nem lesz beteg a baba, a szervezete természetes módon legyőzi majd a legveszélyesebb vírusokat is." Nem vagyok orvos, így ezt a vélekedést kommentálni nem tudom, bár úgy tudom, hogy az oltások előtti időkben a ma már a "futottak még" kategóriába tartozó bacilusok is halálos veszélyt jelentettek. Mégis, rövid távon még akár értelmes is lehet a botrányos (és törvénytelen) döntés.
A család a keddi Mokkában is előadta álláspontját. A Mokkát általában nem szoktam nézni, ilyenkor nem igen szoktam ébren lenni (bár ez most -kérdéseit elnézve- a műsorvezetőnek sem sikerült), de szerencsére a beszélgetés online elérhető. A kérdés ma is téma volt.
Mi az álláspont? 1. Az oltások kockázatokat rejtenek magukban. 2. Ne legyen kötelező ezeket a kockázatokat vállalni. Persze beoltatlannak lenni sem életbiztosítás, de a család vállalja a felelősséget. Kár, hogy nekem nincs ekkora önbizalmam, én nem mernék.
Mekkora az oltatlanság kockázata? A probléma egyszerűen modellezhető: legyen kétféle játékos: oltott és oltatlan és a világnak két világállapota normál és járványos. Két játékos találkozása mindenféle következmény nélkül jár, kivéve, ha a világ éppen járvány világállapotban van és két beoltatlan találkozik. Ekkor ugyanis pozitív valószínűséggel fertőzöttek lesznek. Járvány már elég rég nem volt (igaz, hogy közben mindenkit folyamatosan oltottak!), de még ha lenne is, Csermely egyetlen beoltatlanként nem találkozhat más beoltatlannal, tehát a fertőzés esélye valóban nulla. Ugyanakkor Csermely meg fog úszni egy csomó vélt, vagy valós mellékhatást, de legalábbis pár tűszúrást.
Sajnos Csermely apukája a döntést nagy dobra verte, így lehetnek követőik. Ha lesz még egy oltatlan az országban, már nem 0 a fertőzés veszélye, arra meg nem is merek gondolni, hogy mi lesz, ha a kislány (?) nagylány lesz és elkezd utazni. Mindenki csak vidám fotókat tesz fel az egzotikus utakról kedvenc közösségi oldalára, és arról nincs szó, hogy egy ilyen út milyen csúnya véget érhetne ha nem lenne tele védőoltással.
Magyarország az oltások szempontjából szigorú: feltételezi, hogy állampolgárai képtelenek lennének jó döntést hozni ezért jogilag kényszeríti őket az oltásra. Másutt ilyen kényszer nincs, mindenki eldöntheti, mit szeretne, de a döntést megkönnyíti, hogy az oltás nem kötelező.
Ugyanis miért oltatja be magát valaki? Nyilván nem az esetleges mellékhatások reményében, hanem, hogy ne legyen beteg. A betegséggel való fenyegetőzés akkor meggyőző, ha néhányan csúnyán megbetegszenek, esetleg meg is halnak egy - amúgy oltással kivédhető - betegség miatt. Mint Kessing és Nuscheler (2006) kifejtik az oltás egy olyan furcsa termék, ahol negatív hálózati externáliák tapasztalhatók: az oltás annál értékesebb, minél kevesebb ember van beoltva. Ha mindenki, akkor senki nem akar fizetni és jönnek az okostojások, akik polgári engedetlenségi mozgalmat kezdenek az oltások ellen. Sok fertőzött között az ember mindent megadna a védettségért. Kessing és Nuscheler (2006) szerint éppen ezért nem érdeke a gyógyszergyártó cégeknek túlságosan levinni az oltás árát és ezzel mindenki számára elérhetővé tenni a védettséget: a legszegényebbek megbetegedései tartják rettegésben a jómódúbbakat.
És mi van azokkal az országokkal, ahol nincsenek kötelező oltások? Pl. Amerikában mindenkinek joga van éhen halni. Ugyanúgy joga van valami bagatell betegségbe belehalni, ha nincs biztosítása (jó-jó, ez egyre kevésbé van így). Mondhatjuk, hogy ez a természetes szelekciónak egy modern változata: aki képtelen jó döntést hozni, vessen magára.
A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Csermely csak a szüleire vethet.
Hivatkozás
Kessing, Sebastian G. és Nuscheler, Robert (2006): Monopoly pricing with negative network effects: The case of vaccines. European Economic Review, Volume 50, Issue 4, May 2006, Pages 1061-1069
