A napokban ér véget az ország legnagyobb éves blogversenye, a Goldenblog. Most, hogy másfél nappal a finis előtt már látszik, hogy játékelméleti blogom nem nyer (bármennyire is reméltem) mást nem tehetek, minthogy a szabályokat hibáztatom. Viszont legalább tudományos alapon.
A társadalmi döntések elmélete (TDE) azt vizsgálja, hogy milyen döntést hozzon a társadalom számos lehetséges alternatíva közül figyelembe véve tagjainak időnként ellentmondó preferenciáit. Egy választás, vagy egy szavazás jellegzetesen egy ilyen probléma. Minden egyes blogolvasó rendelkezik a blogok közötti preferenciákkal. Na jó, legalábbis kategórinánként. A kérdés, hogy ezen preferenciák alapján mi legyen az össztársadalmi rangsor.
Mivel a TDE évtizedek óta ezzel a kérdéssel foglalkozik egy ilyen "probléma" megoldásához nem kell mást tenni, mint leemelni a polcról az ide vonatkozó szakirodalmat. (Magyarul Csekő (2009) írt egy rövid bevezetőt.) Tökéletes választási rendszer nincs (Gibbard, 1973 és Sattertwaite, 1975), de vannak jó és jobb választási rendszerek. A Goldenblogban alkalmazott többségi szavazás a kevésbé jók közé tartozik.
Már a XVIII. sz. végén Jean-Charles de Borda megjegyezte, hogy a többség akarata a többségi szavazás során csak két jelölt -esetünkben két versenyző blog- esetén igaz. Ellenkező esetben két hasonló jelölt megoszthatja a szavazatokat és így a harmadik, a többség által elutasított alternatíva nyerhet. Az általa javasolt Borda számolás (? Borda count) során a szavazók rangsorolják a jelölteket és a legkisebb átlagos rangsorral rendelkező jelölt nyer. Borda módszere megoldja a szavazatok osztódásának problémáját, azonban gondoljuk csak el, mekkora meló lenne a kategóriánként sokszáz blogot rangsorolni!
A modern irodalom a jóváhagyó szavazást (approval voting) tartja a legjobbnak. Itt a szavazók tetszőleges számú jelöltre szavazhatnak, s a végén a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyer. Például egy elnökválasztás során az a jelölt nyer, akinek a megválasztását a legtöbb választó "jóváhagyja". Brams (2003) - aki a jóváhagyó szavazás apostola - még további érveket is felsorol.
- A jóváhagyó szavazás során a szavazók nagyon sokféleképpen kifejezhetik véleményüket. Szavazhatnak úgy, mint a többségi szavazásnál, de pl belefér a hazánkban oly népszerű "büntető" szavazás is, például ha "változást" akarnak és az éppen aktuális kormányt tennénk lapátra. Vagy, ha a legalkalmasabbnak tartott jelölt teljesen esélytelen, az őt támogató - minden bizonnyal elvesző - szavazat mellett leadhatnak egy szavazatot az egyik esélyes jelöltre és így a partszélről is beleszólhatnak az igazi versenybe.
- Mint már említettem, a legerősebb, legnagyobb támogatással bíró jelölt nyer. Magyarországon visszalépéssel taktikáznak egyes pártok a második fordulóban: jóváhagyó szavazás esetén ez szükségtelen (melyik jelölt lépjen vissza? - nem kis dilemma!). Számtalan nyugati példa ismert, ahol a többségi szavazás furcsa eredményekhez vezetett. Ilyen pl a 2002-es francia elnökválasztás (Laslier és Vander Straeten, 2008), ahol a szélsőjobbos Le Pen bejutott a második fordulóba (hogy ott látványosat bukjon).
- Kevesebb negatív kampány. Az ellenfél bemocskolása visszaüthet, hiszen a jóváhagyó szavazásban a szavazóknak nem kell választaniuk: lehet, hogy a hozzám közel álló szavazók nem szavaznak a bemocskolt versenytársra, viszont elveszíthetem a hozzá közelebb álló szavazók bizalmát.
- Nagyobb részvétel. Azzal, hogy a szavazók jobban kifejezhetik véleményüket, kevesebb a szavazással járó frusztráció. Könnyebb a döntés, több a szavazat.
- A kisebb jelöltek megkapják a valós támogatást. Magyarországon nincs könnyű helyzetben egy kisebb párt, hiszen a "nagyok" folyamatosan az elvesző szavazatokkal riogatják a szavazókat. Jóváhagyó szavazásnál nincs ilyen dilemma, és könnyen előfordul, hogy a birkózó nagyok helyett a nevető -mindenkinek szimpatikus- harmadik nyer.
A blogverseny esetén mindezek a szempontok játszanak. Nosztalgiázva olvasgatom néha a iranyleuven.blog.hu-t, de pontosan tudom, hogy szavazatom legfeljebb a szerzőknek okoz némi örömet (ha egyáltalán értesülnek róla), a végeredménybe nem fog beleszólni. Szívesen szavaztam volna más Helyi.érték blogra is, köztük olyanra, aminek akkor még volt némi esélye a nyerésre, de sajnos nem tehettem. Azt is látom, hogy egy másik kategóriában egy olyan blog vezet, ami első helyét csak a megoszló szavazatoknak köszönheti, hiszen a legtöbb ember egy ilyen blogot nem hagyna jóvá.
A verseny forgalma, vagy a szponzorok szempontjából is jobb a jóváhagyó szavazás. Ha egy érdekes blogra akadunk, újra, meg újra érdemes lenne visszatérni a szavazó oldalra, hogy az újonnan felfedezett blognak is adjunk egy lökést. Talán majd a 8. kiadásban.
Hivatkozások
Brams, S.J. (2003). Approval voting. The Encyclopedia of Public Choice. Part 2. 344-346.
Csekő I. (2009). Szavazáselmélet és mechanizmustervezés. Magyar Tudomány. 2009/5. 538-546.
Gibbard, A. (1973). Manipulation of Voting Schemes. A General Result. Econometrica. 41, 587–601.
Laslier, J.-F., Vander Straeten, K. (2008). A live experiment on approval voting. Experimental Economics, 11/1. 97-105.
Satterthwaite, M. (1975). Strategy-Proofness and Arrow’s Conditions: Existence and Correspondence Theorems. Journal of Economic Theory. 10, 187–207
Weber, R.J. (1995). Approval voting. The Journal of Economic Perspectives, 9/1. 39-49.
