Egy szórakoztató rovattal bővül a blogom, a havonta megjelenő országos RePEc rangsorokról fogok beszámolni. Messzemenő következtetéseket ne vonjon le senki ezekből, az elsődleges cél talán az, hogy akik önhibájukból nem szerepelnek a listán, tegyenek róla, hogy legyenek ott. Mi tehát ez a rangsor és mire jó?
A RePEc a Research Papers in Economics rövidítése, egy elég szövevényes weboldalról van szó, ami alapvetően egy sok százezer közgazdaság-tudományi cikk, kézirat és műhelytanulmány adatait tartalmazó bibliográfiai adatbázis, de ma már ennél jóval több. Szerintem a RePEc nagyon hasznos dolog és bár lehetne hasznosabb, jelentőségét jól jelzi, hogy gyakran előrébb bukkan fel egy Google keresés során egy folyóiratcikk RePEc oldala, mint maga a folyóiratcikk.
A RePEc az adatbázisában szereplő cikkeket gondosan monitorozza, látogatási és letöltési statisztikákat gyűjt, ma a CitEcnek köszönhetőn hivatkozásokat keres, illetve a kutatók létrehozhatnak személyes profilokat, ehhez hozzákapcsolhatják a cikkeiket és így a statisztikákból kutatói eredményességi mutatók születhetnek. Az affiliációként megadott intézmények országonként csoportosítva egy óriási "telefonkönyvbe" kerülnek és természetesen az intézmények is rangsorolhatók. Egy-egy kutató eredményességét vagy 30-féle mutatóval értékelik (pl. dokumentumok száma, vagy rekurzív impakt-faktorral és szerzők számával súlyozott folyóirat-oldalak száma) és az egyes mutatók szerint készített rangsorban elfoglalt helyezések átlaga adja a kutatók összesített pozícióját (tehát minél kisebb, annál jobb). Természetesen a mutatók is önkényesek és természetesen a rangsor függ a merítéstől, azaz előfordulhat, hogy valaki a magyarországi rangsorban előrébb végez, mintha az összes kutatót néznénk. A rangsorokat az is befolyásolja, hogy kinek mi az affiliációja: aki több országhoz is kapcsolható az ezek mindegyikében szerényebb eredménnyel fog megjelenni, mintha csak egy országban lenne állása. Természetesen a rangsor erősen függ a részterület sajátosságaitól (az összes top-ot elnézve makrósok előnyben, míg az elméleti kutatók közül a Nobel díjasok sem férnek bele az elitbe) a kortól (idő kell a hivatkozások beéréséhez és ebből a szempontból az értékelés kumulatív) és talán a munkahely jellegétől. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy marhaság az egész, de vajon a lóverseny nem az-e. Engem az egész akkor kezdett el érdekelni, amikor dékánhelyettesként felvetettem az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Karát ebbe a nyilvántartásba és szorgalmaztam, hogy a kollégák munkái, illetve a kar kiadványai legyenek elérhetők a RePEc adatbázisban. Bár dékánhelyettesi megbízatásomról lemondtam, a kar továbbra is gondosan karban tartja RePEc anyagait és őrzi az egyetemek közötti 4. helyét. Annak idején nagyon figyeltem, hogy ez a hely hogyan alakul és megszokásból még ma is elteszem majdnem minden hónapban az aktuális rangsort.
Akkor a hírek.
Egyéniben a listát gyakorlatilag időtlen idők óta Kornai (Corvinus) vezeti, bár tény, hogy összesített eredménye minimálisat romlott (+0,04), ami több mint két éve a legrosszabb pontszám. Ez vélhetőleg Szeidl (CEU) menetelésének köszönhető, akinek pontszáma sokat erősödött (-0,16), bár még messze elmarad Kornaitól (1,35 vs. 2,83). A harmadik helyért szoros a verseny Halpern (KRTK) és Darvas (Corvinus/KRTK) között, a különbség némileg nőtt (0,11-ről 0,39-re), bár tény, hogy az eredményt legalább annyira befolyásolja az aktuális pontszám, mint Darvas külföldi affiliációjának a szerepe (összesítésben előrébb is végezne). Ennél még izgalmasabb az 5.-6. helyért folyó csata, ami ebben a hónapban pontegyezéssel zárult Koren (CEU/KRTK) és Varga Attila (Pécs) között; eddig többnyire Koren végzett előrébb. A csoporttól kezd leszakadni Mátyás László (CEU) (a lemaradás 0,53-ról 0,81-re nőtt), őt követi Simonovits (KRTK), aki visszavette 8. helyét Kézditől (CEU/KRTK). Eddigi legjobb eredményét (8,58) hozva Fertő fokozatosan zárkózik fel; vele zárul a top 10.
Kisebb szünet után következik egy elég szoros boly, Telegdy, Kondor, Valentinyi*, Gintis*, Szapáry és Kóczy 11,98 és 14,18 közötti pontszámmal rendelkeznek és ez a tartomány az elmúlt hónapról 64 századdal csökkent. Bár jelentős változások nincsenek, Telegdy hosszabb ideje nagyon jól szerepel, Szapáry eredménye némileg romlott (Gintis meg is előzte), Kóczy bő egy éve nem ért el ilyen jó pontszámot. (*=a magyarországi affiliációra jutó teljesítmény)
4-4,5 ponttal leszakadva újabb boly: Jakab, Csáki, Solymosi, Tasnádi, Horváth 18,46 és 20,91 között; Horváth kezd leszakadni. Muraközy eddigi legjobbját elérve megelőzte Kónyát, így 22., Békés (most 28.) helyet cserélt Rátfaival (30.), Schindele Ibolya, az egyetlen nő a listán, már 31., Benczúr (33.) két helyet veszített, Kőrösi (32.) is megelőzte. Ahogy megyünk lefelé a listán, egyre nagyobbakat mozognak a pontszámok, gyakoribbak az előzések, így a további értékelésnek nincs is értelme. A 20%-os toplistát rendkívül szoros pontszámmal Erhart és Chikán zárják a 41., 42. helyen.
Az intézmények között december óta a CEU vezeti a listát köszönhetően Szeidl Ádám leigazolásának. Második helyen a Corvinus egy erős Kornainak köszönhetően, míg harmadik helyen, némileg leszakadva az MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpontja áll. Utóbbi hosszú ideig első helyen állt, de amióta megszűnt John Earle affiliációja, nem tudott visszakapaszkodni a csúcsra. Kornai teljesítménye önmagában is elegendő a 4. helyre, hiszen az itt befutó Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék Kornaiból áll. Attól függően, hogy a tanszékeket számoljuk-e, az MNB az 5. (ha igen), vagy 4.(ha nem). Szoros a verseny Pécs (6. ill 5.), a Corvinus Matek Tanszék (7. ill -), és a Pécsi Közgazdasági és Regionális Tudományok Intézete (8. ill -) között (6,65-7,14). A Corvinus Agrár Tanszék a 9., a Pénzügy Tanszék a 10., bár mindössze 7 századdal előzi meg az Óbudai Egyetemet (11. ill. 6.). A sort a Költségvetési Tanács Titkársága (12. ill. 7.), a Nemzetgazdasági Minisztérium (13. ill. 8.), az ELTE (14. ill. 9.) és a CEU, Dept of Public Policy (15.) zárja.
Hangsúlyozom, hogy a poszt célja a szórakoztatás; az eredmények csak meglehetősen korlátozottan használhatók a kutatók értékelésére. A listáról hiányzik például Kőszegi Botond, aki vélhetőleg a tábla nagy részét lejjebb tolná, de hiányzik sok nagydoktor, akadémikus - legalábbis nevük nem szerepel a top 20%-ban (a rangsor további részét nem közli a RePEc). A listáról hiányzó intézmények között körbenézve szomorúan tapasztaltam, hogy többségüket pár fő képviseli a RePEc-ben. Természetesen lehet valaki sikeres RePEc nélkül is, de nemzetközi szinten a kutatók többsége használja, így a gyenge RePEc jelenlét rossz jelzés: a szakmai elszigeteltséget, vagy a kutatás teljes hiányát sugallja. A RePEcről, annak használatáról korábban már részletesen írtam.
