Olvasom a plakáton, hogy a srácnak jó érzés, hogy az egyetem, ahova jár kívül-belül megújul. Az egyetemet, ahova én járok szintén kifestették kívül-belül; szebb, mint új korában. Ez jó, de azon töprengek, vajon pár száz liter festéktől változik-e valami az egyetemen, illetve, hogy vajon a világban másutt is így erősítenek az egyetemek.
Ha az egyetem egy rakás tégla, egy műemlék épület, akkor a srácnak egyértelműen igaza van. Nem teljes marhaság ezt gondolni, hiszen a tapasztalatom szerint a hallgatók nagy része csak akkor jár be melegedni, ha hidegebbre fordul az idő, az oktatók pedig már évek óta hobbiból tanítanak, fizetést csak jelképesen kapnak. Tulajdonképpen csak azért gondolom, hogy egy egyetem nem egy rakás tégla, mert pár hónapja egy workshop miatt Oxfordban voltam (ez egy közép-angliai felsőoktatási intézmény, olyasmi, mint Cambridge) és a workshop egy nehezen megközelíthető, barátságtalan padlástérben volt, a kollégiumi szobánkhoz tartozó fürdőszobát pedig szerintem legalább 50 éve még ki sem festették, mégis valahogy Oxfordot a sikeresebb egyetemek között szokás emlegetni. Emlékszem arra is, hogy egy Cambridge-i matek doktorandusz barátom nyolcadmagával osztozkodott egy kopott, félszuterén irodán. Az ember hajlamos tehát arra a következtetésre jutni, hogy egy egyetem nem attól, vagy nem csak attól jó, hogy rákennek pár száz liter festéket.
Nálunk egy időben divat volt informatikára költeni; persze, jó volt kétévente az új számítógép, meg néha nem is tudtuk hova tegyük a sok laptopot. Úgy látszik akkor ezt támogatta az állam, de ezek az idők elmúltak, most az egyetemen egy 7 éves PC-n dolgozom, úgy értem, dolgoznék, már ha éppen nem fagyna le. Ha a sajátom lenne, már rég nyugdíjaznám szegényt. Újat az egyetemen nem kapok, eszközbeszerzési stop van. Gondolom, mert a politikus nem tud uralkodni magán és szórja a pénzt. Egy eszközparki megújulás - persze ésszel - nem lett volna rossz, de, be kell vallanom, Oxfordban is elég gyatra eszközökön dolgoznak, még csak erre sem költenek.
Az egészben az a zavaró, hogy Oxford nem megszorítások miatt spórol a festékkel, meg a számítógépekkel. Oxford kifejezetten gazdagnak számít, igaz a pénz nagy része volt diákoktól, vagy cégeiktől jön - erre Magyarországon kevés példát látni, pedig ennyi diák mellett évi 1000 forinttal is csodákat lehetne tenni. Szóval nekem úgy tűnik, hogy Oxfordban módszeresen másra költik a pénzüket.
Hát akkor mire költenek? Nos, ott a pénzt tudásra, emberekre költik. Ugyanis az egyetem -szerintem- nem egy épület, hanem az oktatók és hallgatók csoportja. Nem pénzszórásra kell gondolni, hanem megfelelő ösztönzőkkel kialakított biztos karrierre, folyamatos és kellő megbecsülésre - ha úgy vesszük, oktatói/kutatói életpályára, illetve kiterjedt hallgatói ösztöndíjrendszerre. Ott egy oktató/kutató nem nagy lábon, de magát és családját biztonságban érezve élhet, egy tehetséges fiatal számára pedig megvan a lehetőség, hogy a legjobb egyetemek egyikén tanuljon. Ott a megújulás innovációt jelent, nem restaurálást.
Itthon kezdetnek már az is jó lehet, ha az állam az egyetemeket, karokat nem kisgyerekként kezeli, hanem rájuk mer bízni némi zsebpénzt is. Most, ha az év végén marad pénz, egy intézmény gyorsan elveri a maradékot, hogy (1) ne kelljen visszaadni, hátha kell majd egyszer ez vagy az (2) mert, ha visszaadja, jövőre kevesebbet kap. Hollandiában ezzel szemben a tanszékemnek saját folyószámlája volt, nagyobb volt a felelőssége, de tudott tervezni is. Ahol pedig lehet tervezni, ott frissíteni lehet az oktatói gárdát is. Nem fiatalabbra, hanem többre, de elsősorban alkalmasabbra. Sajnos az utóbbi években, talán évtizedekben fokozatosan elveszett az egyetemi oktatói állások anyagi és társadalmi megbecsülése (konkrétan például a hallgatók részéről), így aki igazán alkalmas lett volna, gyakran elment nyugatra, vagy az "iparban" helyezkedett el. Ma a megszorításoknak "köszönhetően" ehhez hozzájönnek az emelkedő óraszámok, az egy oktatóra eső hallgatók számának folyamatos, meredek emelkedése.
Azt nevezném belső megújulásnak, ha egy egyetemi oktatónak nem kellene 2-3 állást vállalnia, hogy értelmiségi mivoltának megfelelően tudjon élni, megjelenni, kikapcsolódni. Ha az egyetemeken megjelennének külföldről odacsábított, magyarul még csak törve oktató tanárok, mert Magyarország számukra vonzó ország lenne. Vagy ha egy tehetséges fiatalnak nem kellene folyton magyarázkodnia, amiért itthon maradt, s a hazaszereteten kívül lenne érve a hazai egyetemi karrier mellett.
