A Kaposvári Egyetemen ezentúl csak megfelelő öltözetben jelenhetnek meg a hallgatók; a szabályzat - állítólag - kitér a lányok által hordható szoknya hosszától a fiúk ingének színén át a cipőkig szinte mindenre. A sajtó megdöbbenve ír az egyetemi rendeletről és az ország kedvenc reggeli rádióműsora is hosszasan ezzel foglalkozott. Kell-e dress code az egyetemre?

Milyen az albán egyenruha? - kérdezi a régi vicc. Egyen ruha, a többi nézi. Milyen az egyetemi egyenruha? Egyen ruha, a többi meg azokat a lányokat nézi, akik mintha a strandról jöttek volna egyenesen a statisztika előadásra és még szerencse, hogy volt idejük megtörölközni - aktualizálhatnánk a viccet a mai helyzetre. Nyilván nem 2 fokban, de valós probléma, hogy a hallgatók nem tudják, mi az illő öltözet egy egyetemen. Persze: épp elég baj a statisztika előadás, egyenruhában feszengeni már sok, legalább a ruházat maradhasson kényelmes. De böfögni is kényelmes és ilyenkor eszembe jut Nick, aki a tanárnő felszólítására, hogy húzza fel a sliccét, közölte, hogy melege van. És tényleg meleg volt.

A reggeli műsorban az öltözködési szabályokat a kreativitás korlátozásának tartják (Nyilván az a kreatív, aki még rövidebb szoknyát húz. Vagy esetleg, aki mezítláb jön előadásra? A thrash-divatozás a kreativitás?) és azt el kell ismernem, hogy a Fazekasban, az ország legjobb középiskolájában nincs dress code. Egyszer az osztályfőnököm zavartan szóba hozta ofi órán, hogy esetleg mezítláb mégse kéne iskolába járni, de a témára nem tértünk vissza többet. Egy picit belezavar a képbe, hogy az ország legelitebb magániskoláiban a diákok egyenruhát hordanak és szigorú szabályok vonatkoznak pl. a tetoválásokra, testékszerekre is. Ugyanezt tapasztaltam, mikor Tokióban jártam egy magániskolába: (fiúknak) tilos volt fülbevalót hordaniuk, szabályzat pedig szigorúan meghatározta a ruházatot. (Érdekességként megjegyzem, hogy a szabályzat a zokni színére nem terjedt ki, ez hiba volt: a diákok a zokniválasztás tekintetében hihetetlen kreativitásról tettek tanúságot!)

Persze ezek gyerekek, az egyetemen nyilván más a helyzet. Általánosságokról nem beszélhetek, de meg kell említenem Cambridge-i tapasztalataimat. Nem tudom, Cambridge mennyire számít kreatívnak. Már-már sablonos az eddig elnyert 89 Nobel díj, de talán az öregdiák Douglas Adams, David Attenborough, Sacha Baron Cohen, vagy John Cleese még kreatívnak számítanak. Mindenesetre Cambridge-ben a felvételi papírokhoz mellékelt anyagok között volt egy útmutató, hogy mikor milyen öltözetben kell megjelenni. Az előadásokra nem vonatkozott előírás, viszont ha egy tanárt az irodájában akartunk felkeresni (fogadóórája alatt, vagy az ún. supervisionok alatt), akkor talárban kellett megjelenni, a kollégiumi vacsorákon pedig szmoking (gyakorlatilag sötét öltöny) és talár volt az előírás. Vizsgázni (írásbelin is) csak talárban lehetett. A tanárok rendszerint az első találkozó alkalmával jelezték, hogy nem ragaszkodnak a talárhoz, de ezek után senkinek eszébe nem jutott forrónadrágban fogadóórára menni. Tudtommal Oxfordban ennél szigorúbb előírások voltak érvényben, ott a vizsgákon a talár alatt subfuscot kell hordani (kevesebb is a Nobel díjasuk!).

A szabadság lehetőség, de önmagában nem érték. Ma a fiatalok előbb kerülnek egyetemre, mint hogy megtanuljanak öltözködni. Nem kell, hogy csupa Brainel Mehandi járjon az egyetemre, de ahogy a gyerekem kezét sem engedem el, nehogy a kocsi alá rohanjon, sok egyetemistának (egy-két oktatónak is) előnyére szolgál, ha egy rendeleten keresztül egy kicsit még fogják a kezét. Így talán megcsillanhat a belső szépség is. Nem utolsó sorban a szépítkezés mellett talán marad idő a tanulásra is.