A kormány úgy gondolja, hogy - zárolásokkal - megint milliárdokat kell elvonni a felsőoktatástól. Mindezt akkor, amikor a magyar egyetemi oktatók bérezése már így is drámaian elmarad a nemzetközi szinttől. Nyilván a munkája is, de miközben folyamatosan nőnek az elvárások (csak minősített oktató lehet vezető oktató, nőnek az óraszámok, egyre inkább elvárás a nyelvtudás, a nemzetközi publikáció, stb.), a fizetések évek óta (5 éve) nem változtak. 

Először nézzük az elvonásokat. Mivel az egyetemek finanszírozása alapvetően hallgatói létszámok alapján történik, nincs értelme összegekről beszélni, azt kell nézni, hogy hallgatónként milyen elvonást (virágnyelven: zárolást) jelent mindez. A létszám adatokat a Wikipédiából vettem, ahol nem volt elérhető, ott a NEMFI adatait kerestem ki, a Kaposvári Egyetem létszámadatát a sajtóból szereztem):

Kiváncsi volnék, hogy jöttek ki ezek a számok, az aránytalanságok látványosak. A művészeti egyetemek nyilván máshogy működnek, esetükben az alacsony hallgatói létszám megtévesztő, de a többi egyetemnél és főiskolánál a zárolás kb. azt jelenti, hogy az egyetemnek jövőre ennyivel több tandíjat kellene beszednie hallgatónként átlagosan. 

Ha valaki úgy gondolja, hogy az egyetemi oktatók már így is túl vannak fizetve, nézzük meg az Inomics legújabb munkapiaci értékelését (Economics Job Market Reports 2013), amiben -egyebek mellett - a közgazdász oktatók fizetését vetik össze különböző országok között. Magyarország külön nem szerepel a beszámolóban, de a 2009. január 1. óta érvényes oktatói-kutatói bértábla alapján a hiányzó adatok könnyen kiszámíthatók (az US$ mai MNB árfolyama kb. 220 Ft). Az alábbi ábrán az egyetemi adjunktusi fizetéseket tüntettem fel, hiszen nagyjából ez feleltethető meg a már minősített assistant professoroknak. (Az Inomics grafikájának felhasználásával készült.)

Persze, mondhatjuk, külföldön sokan ebben a pozícióban mennek nyugdíjba, míg nálunk, ha egyre nehezebben is, de van felfelé. Egy egyetemi docens már évi bő 18000 US$-t tehet zsebre, egy egyetemi tanár pedig akár évi 25000-t is, ami már több, mint a fele, annak, amit huszonéves spanyol posztdok kap. Legalábbis bruttóban. Az alábbi táblázatban azt látjuk, hogy világviszonylatban hogy állunk (pirossal a magyar adatok).

Sajnos a világátlagok számításának a részletei nem ismertek. Az Inomics adatgyűjtésére érkezett válaszok többsége európai, de az Európán kívüli válaszoknak csak kisebb része érkezett gazdag országokból, a fenti adatok tartalmazzák a dél-amerikai, afrikai, ázsiai fizetéseket is. Nemrég egy konferencián egy horvát kollégával beszélgetve megtudtam, hogy ott egy doktorandusz keres kb. annyit, mint nálunk egy egyetemi tanár. Ez kb. perspektívába helyezi a magyar adatokat.

Persze lenne hova fejlődnie a magyar tudománynak, de szinte bármilyen rangsort véve benne vagyunk a top 30-35-ben. (Például ha az egy főre eső hivatkozást számoljuk, akkor Magyarország 31., de az előttünk állók közül 2 országnak/területnek millió alatti a lakossága, ha a "rendes" országokat nézzük, hazánk 29.) Nem tudom fociban hogy állunk, de nem hiszem, hogy jobban. Feszített tempóban épülnek a stadionok, az egyetemek meg ugye elvonást kapnak.