University of Budapest. Nem először merül fel a budapesti egyetemek összevonása, most állítólag azért, hogy összegyúrva legalább legyen egy, nemzetközi szinten is látható magyar egyetem. Láttunk már hasonlót, bár a nemzetközi rangsorok figyelése új, merőben új elem. A terveket a kormány rögtön cáfolta, de remélem, hogy az összefogást és nem az egyetemek nemzetközi szintre emelését. 

Mennyiség és minőség - a kettő nem összekeverendő. Rég rossz, ha egy rangsor két (vagy több) közepes minőségű egyetem összegyúrásából egy top egyetemet hoz ki. Vagy legalábbis egy ilyen rangsor nem a minőségről szól. Méretben pedig vannak bizonyos korlátaink, vagy legalábbis mindenképp hendikeppel indulunk mondjuk egy kínai egyetemmel szemben. 

Valami hasonlóval foglalkozunk Alex Nichiforral közösen írt cikkünkben (Intellectual Influence: Quality Versus Quantity), csak ott folyóiratcikkek értékelését vizsgáljuk kb. azzal az állásponttal, hogy a rövidebb cikkek nem rosszabbak, még akkor sem feltétlenül, ha pl. kevesebb hivatkozást kapnak, mint a hosszú cikkek. Sőt, ez tulajdonképpen elvárható. A mennyiség és minőség összemosása ugyanakkor nem mindenkit zavar. Pl. a Google eredményeit sorba rendező PageRank (ill. az annak alapot adó invariáns módszer) a nagyobb oldalakat előrébb rakja. Ennek két következménye van: egyrészt szinte bármilyen (angol) kifejezésre keresve mindig a szokásos nagy oldalak kerülnek előre, s így a konkrét információt legrészletesebben tartalmazó, kifejezetten erről szóló oldal esetleg csak a 2.-3. oldalra kerül. Másrészt ha mindent összegyúrunk és kicsapunk egy nagy oldalra, a Google ezt többre értékeli- már feltéve, hogy az így kapott, esetleg átláthatatlan oldalt ugyanannyian fogják linkelni, mint egy jól strukturált szájt aloldalait. 

Nyilván van egy gravitációs hatás: Ugyanolyan teljesítmény mellett a nagyobb egyetem természetesen ismertebb. Ezt el kell ismerni, de bármelyik rangsort is nézzük, az élen szerepelő egyetemek nem nagyok. Az okot nem ismerem, de egy túlzott növekedés óhatatlanul a tanári gárda hígulásához vezetne. 

Segítene az is, ha nem lennének pár évente összevonások, átnevezések. Ezt az Óbudai Egyetem oktatójaként sokszor átélem: intézményemről van aki még itthon sem hallott - a volt BMF már sokaknak megvan, de van, aki még a Kandónál ragadt le.

Az egyetemeink hírnevét elsősorban azzal lehetne emelni, ha az állam nem tömegképzésre ösztönözné őket, hanem pl a finanszírozás egy jelentősebb részét a publikációs tevékenység szerint ítélné oda. Nem előre leosztva (sima vs. kutatóegyetem), hanem egy rögzített képlet szerint. Ösztönző lehet önmagában a verseny is: ha az erősebb hazai, elsősorban budapesti egyetemeken egymással versengő szakok működnének. A RePEc legújabb hazai intézményi rangsorában most először együtt láthatjuk a Corvinust, az ELTE-t és - új szereplőként - a BME-t is (a CEU, a Pécsi Egyetem és az Óbudai Egyetem mellett). Ezt a kibontakozó versenyt pedig éppen az összevonás tenné tönkre. 

Egerszegi sem a méretével nyert.