Közeledik a felvételi, sorra jelennek meg az egyetemi rangsorok. Nemrég került a kezembe a Heti Válasz rangsora. Összesen vagy tucatnyi mutató szerint rangsorolják a felsőoktatási intézményeket. Ezek között van jó és rossz is (erről később) bár az igazán érdekesek talán hiányoznak.

A felvett hallgatók pontszáma valahol a felvett hallgatók minőségét mutatja. A jó egyetemre jó hallgatók mennek, nem? Vagy a jó egyetemen nagyobb a verseny, így csak a legjobbak nyernek felvételt? Beleszól mindebbe az állam is, de hogy hol mennyit lehet megtanítani a hallgatóknak, s ezáltal mennyit lehet tanulni, annak ez egy indikátora.

De mit jelent az elsőhelyes jelentkezések száma? (Aránya?) Azt, hogy a jelentkezési lapon hányan jelölték meg azt az intézményt, mint a legvágyottabb egyetemet.* Tehát ez a legjobb egyetem (a hallgatók szerint)? Szó sincs róla. Ugyanis a magyar felvételi rendszer füllentésre biztatja a jelentkezőket. Ennek oka, hogy legfeljebb 5 helyre lehet jelentkezni.

Vegyünk egy egyszerű példát. Van 3 hallgató: A, B és C, illetve  3 egyetem E, F, G, darabonként 1-1 meghirdetett férőhellyel. E a legjobb, F a második, G a leggyengébb. Az egyszerűség kedvéért minden jelentkező 2 helyre jelentkezhet. A jelentkezőket minden intézmény egyformán rangsorolja: A és B jó tanulók, C gyengébb. A jelentkezéskor még nem tudják érettségi eredményüket, de mindketten tudják, hogy csak a másik jótanuló éri el a helyüket.

Hogyan töltik ki a jelentkezési lapot? Ha a valós rangsor alapján  (1: E, 2: F), akkor csak A és B nyer felvételt, holott C is felvételt nyerhet, ha egy kicsit füllent. Például úgy,  hogy E-ről lemond és csak F-et, sőt esetleg csak G-t jelöli meg: Igazából  a két legjobb iskolát nem is érdemes beírnia. Ha több közepes tanuló van, akkor ez furcsán megnövelheti a G iskola első helyes jelentkezéseit, s így éppen a leggyengébb iskola érheti el a legalacsonyabb felvételi rátát.

Ennyit tehát az elsőhelyes jelentkezésekről. Persze más lenne a sztori, ha tetszőleges számú helyre lehetne jelentkezni, mert akkor nem kellene csalni.

Szerintem ennél érdekesebb az utolsó két oszlop, nevezetesen, hogy a volt hallgatók milyen arányban tudtak a diplomájukkal elhelyezkedni, illetve, hogy mennyit keresnek (egy szakterületen belül ennek lehet értelme).

Kérdés persze, hogy a jó kereset minek köszönhető: a jó képességeknek, vagy a jó iskolának. Így aki igazán jó iskolát keres, az olyat választ, ami a jó hallgatókból jobbakat, a közepesekből, pláne gyengékből jókat nevel. Nem kis büszkeséggel tölt el, hogy az Óbudai Egyetem ebből a szempontból nem egyszerűen jó, hanem kiemelkedő, hiszen a közepes (23. a 38-ból), az egyetemek között talán a legszerényebb hallgatóit sikeresség szempontjából az élmezőnybe repíti (3./4. hely). Szerintem ez a menő.

*A kritérium leírása nem teljesen világos a Heti Válaszban (34. o.). "első helyes bejutási arány: A bejutási arány az intézménybe történő túljelentkezés mérőszáma. Minél nagyobb az intézmény presztízse, minél többen pályáznak a meghirdetett helyekre, annál nagyobb a túljelentkezés, annál nehezebb az intézménybe való bekerülés." Ezt úgy értelmeztem, hogy ha E az első helyen az intézményt megjelölő jelentkezők száma, e a közülük bejutottak száma, akkor a HV mérőszáma az e/E.