Jót mulattam a sztorin, hogy hogy mutatta meg a Coca-Cola a titkos receptet egy kívülállónak: az ital kóserré nyilvánításához egy rabbinak kell nyilatkozni a hozzávalókról és az elkészítés módjáról. Ez meg is történt, még érdekesebb a minősítés rendszeres felülvizsgálata: egyszerűen hozzátesznek egy csomó felesleges alapanyagot (ha van egy kis eszük, mindig ugyanazt). Ha ez rendben van, a Coca-Cola is rendben lesz.

Ha az ember titkosításra gondol, őrült nagy prímek jutnak az eszébe, holott nem ez az egyetlen helyzet, ahol úgy folyik a varázslat, hogy közben a bűvész kezét figyeljük. Pár éve (2010-ben!) a Corvinus játékelméleti szeminárium vendége volt Bárány Imre, aki arról beszélt, hogyan lehet a telefonon keresztül pókerezni. Ma már a neten is lehet, tennénk hozzá, de nem akarom elviccelni a dolgot: itt a lapok (titkos infó) telefonon (nyilvános csatornán) való elküldése a nehéz. Megoldható, de talán vannak kényelmesebb módszerek.

Ha nem is rendszerszintű megoldás, kicsit megmozgatva a képzelőerőmet még el tudom képzelni, hogy amikor a gluténérzékeny unokahúg bele akar nézni a túrótorta szupertitkos családi receptjébe, a hozzávalókat csak némi manipulálás után kapja meg. Ekkor viszont az ő érdekében is jobb, ha a manipuláció szükségtelen hozzávalók hozzáadását jelenti.

Telefonos pókerezés?! Ipari felhasználást még csak-csak, hétköznapi alkalmazást nehezebben tudok elképzelni(matek tagozatosok franciaórán??) viszont Bárány Imre pl. mesélt egyszerűbb példákról is. Például, hogy hogyan tudjuk összeadni a baráti körben a fizetésket anélkül, hogy bárkinek el kellene árulni a sajátját. Itt is az a trükk, hogy a titkolandó dolgot elrejtjük a rengetegben: Sorbaáll a társaság. Az első vesz (és magának felír!) egy jó nagy véletlen számot (akár lehet negatív is), hozzáadja a saját fizetését és ezt az összeget adja tovább. Ezután mindenki hozzáteszi a saját fizetését és ezt adja tovább. A végösszeg visszakerül az első taghoz, aki kivonja a véletlen számot, s ami marad, az a fizetések összege. Voilá!