Az elmúlt hetekben korábban elképzelhetetlen mélységekben járt a forint; legutóbb egy kazánszerelő panaszkodott, hogy már nem mernek semmire ajánlatot adni, mert mire megérkezik az 50 eurós alkatrész, már 20 forinttal arrébb van az euró. Mire számíthatunk?
Nem vagyok pénzügyes, de pár dolog elég egyértelmű.
Ha bekövetkezik az egyesek által jósolt államcsőd, az a forint drámai leértékelődéséhez vezethet. Államcsőd esetén az állam nem hajlandó fizetni a számláit, BAR-listás lesz.
A forint azért ér többet, mint a Gazdálkodj okosan! játékpénze, mert az MNB fedezetet tart mögötte: aranyban, devizában. Korábban úgy volt, hogy ha valaki besétált a nemzeti bankba egy papírpénzzel, a bank kérdés nélkül becserélte a megfelelő aranyfedezetre. Ma a pénz értéke nem kötődik a nemesfémekhez és a fedezet jelentős része is devizában van, de az elv valami hasonló. Bár a pénzt nem az állam, hanem a független MNB nyomtatja, felmerül ilyenkor, hogy az MNB vajon kifizetné-e a pénz ellenértékét. Ha nem, akkor kb annyit fog érni, mint egy játékpénz.
Az államcsődöt senki nem tartja valószínűnek, szerintem -és ez nem csak az én véleményem- a jelenlegi árfolyam jelentős részben egy döntően politikai motiváltságú médiakampány és az erre épülő hisztéria eredménye. Nem állítom, hogy minden szuper az országban, de a problémák jelentős része nem újkeletű: az államadósság nem nőtt drámaian, a hiány is volt már sokkal rosszabb, nő a foglalkoztatottság, stb. Az EP vita során sem sok szó esett a gazdaságról. Nem szívesen politizálok a blogban, de most erősen úgy érzem, hogy bizonyos körök külföldről hívtak segítséget a magyar kormány megdöntésére. Ez se nem vall se jó hazafiakra, se jó demokratákra, se jó közgazdászokra. A politikai vita miatt ugyanis Magyarország sokat szerepel a sajtóban, de nem igazán jó színben feltüntetve. Ez pedig hosszabb távon is alááshatja az ország tekintélyét, becsületét és mellesleg a piaci pozícióit.
Bár az ország fundamentumai rendben vannak, egy dolog mégis jelentősen rontja a forint árfolyamát, ezért pedig egyértelműen a kormány okolható. A devizahitelekről és a végtörlesztésről van szó. Egy deviza lapú hitel felvételekor a bank pl. Svájcból kér kölcsön X ezer svájci frankot, majd ebből a pénzből forintot vásárol, hogy azt az ügyfélnek adja. Sok hitelfelvétel esetén jelentős keresleti többlet jelenik meg a forint piacán és azt láthatjuk, hogy a bankok akár 160 forintért is odaadták a svájci frankjukat. Miért is ne, hiszen nekik tképpen mindegy mennyiért, a hitelfelvételről az ügyfél döntött. Ez éveken át jelentős árfolyamerősödést eredményezett. A kamatok és a törlesztőrészletek fizetése egy fordított irányú tranzakciót jelent, ahogy a törlesztések túlsúlyba kerültek, a forint visszatért egy normális árfolyamszintre. A pofon a végtörlesztéssel érkezett. Ekkor ugyanis igen rövid idő alatt (euró/CHF) milliárdos nagyságrendű devizát kellett a bankoknak vásárolnia, illetve ugyanennyi forintot eladnia.
Képzeljünk el egy piacot, ahol megjelenik két kofa, fejenként tízezer tojással, amit még ma el kell adniuk. Mi fog történni? A tojást nem elég a többieknél olcsóbban kínálni, de még arra is rá kell tukmálni pár dobozzal, akinek esze ágában nem volt tojást venni. Ehhez pedig valami hihetetlenül alacsony ár kell. Valamennyit bespájzolhatnak, hogy majd ők megeszik - a bankok is megtehetik, hogy tartalékaik egy részét devizáról forintra váltják, de a jelenlegi bizonytalan helyzetben ez kockázatos lehet. A lényeg, hogy ezen a napon a tojás igen olcsó lesz, ugyanígy, amíg tart a végtörlesztés, a forint árfolyama marad a mélyben. Reméljük, hogy utána magára talál.
