A Fidesz-KDNP kétharmados többsége révén gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezik, de ha eltekintünk a viszonylag keveset piszkált kétharmados törvényektől, akkor ez elmondható szinte minden többségi kormányról. És ugye a kormányok többsége többségi - kivételt elsősorban a skandináv országokban találunk, vagy pl Oroszországban, ahol a kormány nem koalíciós, a többséget minden szavazáskor újra, meg újra meg kell szerezni.

Más szavazási helyzetekben gyakori a sok döntéshozó, akik egyenként kis szavazati aránnyal rendelkeznek. Gondoljunk csak egy részvénytársaság közgyűlésére, vagy az EU Miniszterek Tanácsára! Mekkora Magyarország befolyása az EU-ban? Erre a kérdésre majd egy külön posztban válaszolok, de a kérdés jogos, hiszen ez a befolyás gyakran pénzre váltható és elvégre egy szavazás éppen az érdekérvényesítésről szól.

Az egyes szavazók befolyását általában az úgynevezett hatalmi mértékekkel, vagy hatalmi indexekkel mérhetjük. Ezek a számok tulajdonképpen annak a valószínűségét mutatják meg, hogy ha egy szavazó egyoldalúan megváltoztatja a szavazatát, akkor az milyen valószínűséggel változtatja meg a közös döntést (illetve, ha valaki megváltoztatja a közös döntést, akkor az milyen valószínűséggel lesz éppen a kérdéses szavazó). Egy döntésben ugyanis azok a kulcsszereplők, akiknek a szavazatára ilyen módon szükség van, és elsősorban ők részesülnek a döntéssel elért javakból.

Az elemzésben általában feltételezzük, hogy nincsenek kialakult frontvonalak a szavazó felek között, tehát bármelyik szavazócsoport alkothat koalíciót és támogathat egy adott javaslatot. Egy kicsit meglepő módon nem mindig érdeke egy szavazónak beállni a támogatók közé, még akkor sem, ha ilyen kulcsszereplő lenne az adott koalícióban. A stratégiai hatalmi indexek vizsgálatában feltételezzük, hogy erről szabadon dönthetnek és ha nem kívánnak részt venni egy bizonyos koalícióban, akkor az egész egyszerűen nem jön létre. Utólag egy ilyen döntés sosem racionális, de ha egy szavazó előre elkötelezi magát, ez növelheti a várható hatalmi befolyását!

Az ilyen típusú elkötelezettségek teljesen felforgatják a hatalmi viszonyokat, kérdés, megjósolható-e a szavazók viselkedése, és mondhatunk-e valamit a kialakuló hatalmi viszonyokról. Egy, az Óbudai Egyetemen nemrég közzétett műhelytanulmányom eredményei szerint, bizonyos technikai feltételek teljesülése esetén ilyen esetekben is egyértelműen meghatározható a szavazók hatalmi befolyása. Sajnos maga a meghatározás rendkívül komplex számításokat igényel, így bár tudjuk, hogy az eredmény kiszámítható, könnyen előfordulhat, hogy a gyakorlatban az eredményt sose tudjuk meg...

Ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozunk az OTKA támogatásával folyó "Az erős, a gyenge, meg a ravasz: Hatalom és stratégiai viselkedés szavazási helyzetekben" c. kutatási projektben. A hivatkozott tanulmány: László Á. Kóczy (2010): Voting games with endogenously infeasible coalitions, Keleti Faculty of Business and Management Working Papers 1001, Óbuda University.
A kép: copyright Európai Parlament/Pietro Naj-Oleari, 2009.