Miért blogol egy kutató? Tehetjük fel a kérdést, bár talán helyesebb azt kérdezni, hogy miért nem. A blogtalálkozó kapcsán egy kicsit végiggondoltam, hogy én miért blogolok; remélem a szempontjaim mások számára is vonzóvá teszik a blogírást.

A XVIII. században az elektromos kísérletek -szó szerint- felvillanyozták a szórakozó elitet. Ma a tudomány sokkal távolibb még akkor is, ha minket körülvevő tárgyak, eszközök tele vannak kutatási eredményekkel. Manu Joseph indiai író szerint a "tudománynak van egy szexi vonulata ami viszont foglalkoztatja az emberek képzeletét. Amiről az emberek egy sör mellett beszélgetnek az rendszerint ez a szexi tudomány, húrelmélet, sötét anyag, a játékelméletnek valami dagályos változata." Magam is tapasztaltam, hogy a játékelméletről mindenkinek van véleménye, sokan remélnek tőlem segítséget a szerencsejátékokban. Legalább százszor elmagyaráztam már, hogy mi a játékelmélet és mi nem. Ez azért egy sör mellett nehéz.

Ennél talán csak a saját kutatásaimról nehezebb beszélni, pedig ez fontos dolog. Az elméleti kutatás ritkán látványos, egy tétel nem címlaptéma. Szerencsére a játékelmélet és azon belül a saját eredményeim is alkalmazhatók egy sor gyakorlati problémára, amiket már könnyebb megosztani. Az eredményekről szerintem nem csak fontos, de kötelező. Mondhatjuk, hogy egy eredmény akkor ér valamit, ha publikáljuk, de a tudományos folyóiratokat kevesen olvassák, a mindennapi életet egy ott közölt cikk ritkán és lassan változtatja meg. Pediga legtöbb kutató a kutatását pályázati pénzből, magyarul állami, vagy uniós pénzből végzi. Elvérható, hogy a kutatásnak legyen közérthető eredménye.

Blogot írni nem is nehéz. Persze írni nehéz, de a nehézség itt ér véget. Matt Might 6 tippet is ad arra, hogy hogy blogoljon egy egyetemi oktató - minimális időráfordítással.

1. A legtöbb kutató tanít is. Az előadásokhoz készített jegyzeteket akár egy blogon is közzétehetjük.
2. Egy kutató életében is a napi rutin része hosszú emailek írása. Egy jól megírt levél, egy átgondolt érvelés mást is érdekelhet.
3. Ha egy kérdés már harmadszorra merül fel, a választ akár a blogra is kitehetjük.
4. Gőz kieresztése. Ezt azt hiszem nem kell kommentálni.
5. Félkész projektek (programkódok) tárháza. Egy félkész projektből soha nem lesz cikk, ha a kutató elveszti érdeklődését, félreteszi és legközelebb azt sem tudja, hol az eleje, hol a háta. Egy blogbejegyzésben azért egy kicsit összeszedetten kell leírni a gondolatokat - így viszont azok később is használhatók.
6. Blog, mint hosszútávú emlékezet. Az ember sok érdekes dologgal találkozik, ezeket érdemes eltenni. Néha egy-egy feladat megoldása olyan apró trükköket igényel, amik esetleg másnak is hasznára válhatnak. Sőt, nekem is hasznos lehet, ha később ugyanarra lesz szükségem.

Egy kutatónak további "forrásai" is vannak: az elolvasott cikkeket akár a blogon is ki lehet jegyzetelni, a saját eredményekről, konferencia-élményekről nem is beszélve.

Jó, hogy 13 blog is részt vesz a találkozón, de lehetnénk többen is. Akkor talán az átlagember sem elvont, távoli dologként tekintene a tudományra. És talán az eredmények is gyorsabban hasznosulnának a gyakorlati életben.