Hatalmi indexekről már több szó is esett. Rendszerint csak a Shapley-Shubik, vagy a Banzhaf(-Penrose-Coleman) indexekre hivatkozunk pedig sok más –néha érdemtelenül - mellőzött index is létezik. Holler és Packel (1983) például a közjószág-index definíciójában csak a legkisebb nyerő koalíciókat veszi figyelembe. Mindezt azzal magyarázzák, hogy különbséget kell tenni a hatalom és a szerencse között: Más az, amikor valaki azért tesz meg valamit, mert megteheti és más, amikor valaki érintetté válik, bár sok érdeme nem fűződik a fejleményekhez.
Holler és Packel (1983) szavainak két értelmezése van. Általában igaz az, hogy csak azoknak a szavazóknak jár köszönet egy javaslat elfogadásakor, akiknek a szavazata szükséges volt. Ha tehát a jelen felállásban elfogad a kormány egy feles törvényt és netán valamelyik ellenzéki párt is támogatta, nem kell rögtön összefonódásról beszélni, a kormány ezért nem lesz hálás, hiszen nincs szüksége a további szavazatokra. Nincs értelme külön számolni azokat az eseteket, amikor csak a kormány, vagy amikor a kormány és valamely ellenzéki párt is támogatta a javaslatot. Tehát a kormány szerencsés, ha az ellenzék (részleges) támogatását is megkapja, de az ilyen koalíciókban betöltött többségi szerepe nem újdonság, nem jelent pluszt: elegendő a legkisebb nyerő koalíciókat figyelembe venni.
Nézzük a másik magyarázatot! Holler és Packel (1983) közjószág-indexének (Public Good Index, PGI) lényege, hogy egy nyerő koalícióban mindenki részesül a – nyereményből. Ez a „nyeremény” jelenthet lobbipénzeket, de sokkal inkább a tényt, hogy a szavazás során az a javaslat került elfogadásra, amit a szavazó is támogatott, tehát ennek örül. Az ellenzéki párt is örül, ha támogatta a kormány többségi, azaz eleve elfogadásra ítélt javaslatát. Pontosabban fordítva: örül annak, hogy olyan javaslatot tett a kormány, amit támogatni tudott. A kutya itt van elásva: Nem azért örül, mert olyan lett a javaslat, amilyet akart, hanem azért, mert „szerencsére”a kormány javaslata elfogadható volt. Ez pedig szerencse, nem több. Így Holler és Packel (1983) azt mondják, hogy jó-jó, hogy mindenki örül az elfogadott javaslatnak, de csak akkor beszélünk hatalomról, ha a szavazó kritikus és pontosan akkor kritikus minden szavazó, ha legkisebb nyerő koalícióval van dolgunk. Minden más csak szerencse.
Az elmúlt napokban megnőtt a kormány jogalkotási lendülete – az ellenzéki verzió szerint jogalkotási ámokfutásba kezdett. Kapott is ezért jobbról-balról hideget - ..... Hideget. Főleg hideget. Nem védeni akarom a kormányt (védje meg magát, ha tudja!), de megjegyzem, hogy ez benne van a pakliban. Ha a Gazdálkodj okosan!-ban is lenne olyan szabály, hogy akinek mondjuk kétszer annyi pénze van, mint a többieknek együtt, akkor akármikor kivehetne a bankból, vagy tetszés szerint újraoszthatná a többi játékos vagyontárgyait, én is élnék vele. Nálunk, akinek kétharmados többsége van, az szinte bármit megtehet. Az, hogy eddig nem tette meg, az legfeljebb szerencse, de ez nem azért van, mintha nem tehette volna meg.
Tegyük fel, hogy az Alkotmánybíróság a nép akarata ellen döntött. A népfelség nem tévedhet, tehát az Alkotmánybíróságot kell lefokozni. Erre már többen hivatkoztak és a dolog ritkán sült el jól, de nem is ez a fő probléma. Nem vagyok jogász és demokrata is "csak" civilben, viszont játékelméleti alapvetés, hogy csak olyan törvény szülessen, amit be kell és be lehet tartani. Az érdemesről nem is beszélve. Nem adhat-e visszaélésekre lehetőséget az, hogy bármilyen anyagi vonatkozású törvény mellől eltűnt a kontroll? (A köztársasági elnök vétója, mint már ismerjük, megkerülhető, tehát az, hogy Schmitt Pál gátja, vagy támogatója lesz-e a kormány törvényalkotási lendületének legfeljebb egy morális kérdés lehet.) Tehát például az, hogy, aki nem fizet elég adót, elveszti szavazati jogát költségvetési kérdés-e? Egyátalán, ki fogja meghatározni az Alkotmánybíróság illetékességét? A nyugdíjalapok elvonása (nem az átlépések!) vajon az AB hatáskörébe tartozik-e? Korábbi írásomban rámutattam, hogy ha Orbán Viktor igazat mond, és csak kölcsön veszik a pénzt (amit ugye Brüsszelnek nem szabad elmondani), akkor itt legfeljebb kölcsönről lehet szó, ami talán nem az, és így az AB dönthetne. Mivel a kormány ezesetben visszaadná a pénzt, tulajdonképpen a vita csak akadémiai (bár közben Brüsszel jól megbüntetne minket). Ha viszont a kormány végleg elnyeli a pénzünket, akkor költségvetési kérdésről van szó, erről nem dönthetne az AB, pedig igazán itt lenne rá igazán szükségünk.
Ha hamarosan új alkotmányunk lesz, így valahol elfogadható, hogy most csak toldozgatnak-foldozgatnak. Remélem, azért az új alkotmányt jól átgondolják. Az alkotmány ugyanis lehet gátja egy erős és jó kormány építő munkájának, de a rossz kormány rombolásának is. Ne mondjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt! A jó kormány, ha kell, végigjárja a hosszú utat, ugyanis egy demokráciában a folyamatok is fontosak, nem csak az eredmények. Nem hiszem, hogy a Fidesz örülne, ha egy más színezetű kormány a most vágott kiskapuk révén rombolná le, amit ők most építeni akarnak.
Persze, mondhatjuk, majd pár héttel a 2014-es választások előtt visszamódosítják a kérdéses paragrafusokat, visszazárják a kiskapukat. Már ha meglesz még a kétharmad...
Hivatkozás
Holler MJ, Packel, EW (1983) Power, luck and the right index. Journal of Economics (Zeitschrift für Nationalökonomie) 43 (1) 21-29.
