A nap kedvenc témája Matolcsy bejelentése a nyugdíjrendszer átalakításáról. Mindenkinek leesett az álla: lehet-e ilyet csinálni? Mint látjuk lehet. Reggel első dolgom volt, hogy a KTI kávézójában leültem és végigolvastam a Magyar Nemzet és a Népszabadság idevonatkozó cikkeit. Mintha két különböző bejelentésről írnának! Lehet a kérdésről politikamentesen beszélni? Nyilván nem, de azért megpróbálom.
Szeretném, ha csak a bejelentéssel foglalkoznánk. Ehhez szükségünk van két feltételezésre:
1. feltételezés: Mindegy, hogy állami, vagy magán. Tegyük félre a vitát, hogy melyik jobb: az állami nyugdíj miatt fellépő politikai-, vagy a pénztári rendszernél fellépő gazdasági kockázat.
2. feltételezés: Mindegy ki van kományon. Tegyük félre azt a kérdést is, hogy vajon rábízná-e Ön minden pénzét Orbán Viktorra/Matolcsy Györgyre/Szíjjártó Péterre, vagy éppen Rubovek Ubulra, Magyarország 2034 és 38 közötti miniszterelnökére.
Inkább foglalkozzunk azzal, hogy mi történik a főbb szereplőkkel. Ehhez mindenek előtt tisztáznunk kell, hogy mi történik velük most, illetve nem árt, ha tisztázunk pár fogalmat.
A nyugdíj eredetileg az öngondoskodásról szólt: aki öregkorában nem akart dolgozni, az féretett egy kis pénzt. Mit félretett: befektetett! Ezeket a befektetéseket pl. az Egyesült Államokban elsöpörte a gazdasági világválság, és, hogy ne haljanak éhen nyugdíjasok milliói, kitalálták a felosztó-kirovó rendszert. Míg a pénztári rendszerben tulajdonképpen minden dolgozónak egy bankszámlája van, utóbbinál a nyugdíjasok nyugdíját az aktív dolgozók fizetik. A felosztó-kirovó rendszert bevezetni könnyű, kivezetni már nehezebb. Horn Gyuláék egy meglehetősen komplex rendszert találtak ki, ami akár még működhetne is. Ennek elemei -a híres pillérek- a következők:
- A pályakezdők és a még karierjük elején állók nyugdíjjárulékuk egy részét egy saját számlára fizetik be.
- A másik részét a jelenlegi nyugdíjasoknak adják, hiszen az ő befizetéseiket már korábban kiosztották.
- Mivel ezzel a felállással igen lassan fog nőni a számlákon a pénz, megadták a lehetőséget az önkéntes kiegészítésre - ennek nyilván csak a kedvezményes volta miatt van értelme.
Hosszabb távon a nyudíjasok, illetve a karrierjük végén állók elfogynak. Őket már nem kell támogatni, viszont a saját számlára keveset fizetőket még igen. Nekik már csak némi kiegészítés kell, így a nyugdíjjáruléknak egyre nagyobb és nagyobb része mehet át a saját számlára.
Hogy miért bízták a számlák kezelését külföldi tulajdonú magáncégekre az igazából most lényegtelen. A Matolcsy-féle javaslat szerint mindezt szeretnék visszavenni az állam hatáskörébe. Az 1. állítás szerint ez -önmagában- nem baj. Nyilván a nyugdíjpénztáraknak fájni fog. Nos, végre valami nem nekünk fáj! Ráadásul egy olyan cégnek fáj, aminek tevékenysége annyi, hogy elkéri a pénzünket az államtól, egy részét elviszi külföldre és befektetés címén csúnya mínuszokat produkál (tisztelet a kivételnek - erre még visszatérünk). A 90-es évek végén egy biztosítónál dolgoztam és elhűlve néztük, hogy milyen hihetetlen gyorsan és milyen kevés szabályozás mellett jöhettek létre ezek a pénztárak - összevetve a biztosítókkal. Egy nyugdíjpénztár hasonlít egy befektetési alaphoz: ha jól megy az üzlet, sok új ügyfelet kapnak, míg a veszteségeket az ügyfelek realizálják. Az ilyen aszimmetrikus ösztönzők túlságosan kockázatos befektetésekre ösztönöznek.
Nem tudom hányan választanánk olyan bankot, ami minden befizetett összegből leemel 4,5%-ot, kamatot nem ígér majd lesz-ami-lesz alapon, de azért minden tranzakcióért további összegeket von le. Egy nyugdíjpénztár ugyanis egy ilyen bank. Nem hiszem tehát, hogy a pénztárakért kellene sírnunk.
Aki átlép az állami rendszerbe rövid távon biztos nem jár rosszul. Nem tudom igazán szükséges-e az inflációnál gyengébben teljesítő számlákat szintre hozni: ennek két oka/magyarázata lehet. 1) Mivel a számlák valójában virtuálisak, a legegyszerűbb a befizetések alapján számon tartani őket, 2) Valóban lehetnek olyanok, akik a korábbi erőltetett magánosítás számlájára írják, hogy olyan kevés nyugdíjat ígér nekik a pénztár. A kormány az utóbbiaknak valóban megmenti a nyugdíját és ezt ha valamikor, akár most is megteheti.
Ki marad a magánnyugdíjpénztáraknál? Nyilván vannak, akik attól félnek, hogy Orbán Viktor rátüsszent a pénzükre és fideszessé válnak. A 2. állítás alapján ez nem érv. És vannak, akiknek a nyugdíjpénztára valóban korrekt hozamokat hoz. Ők jól döntöttek, most mégis bűnhődniük kell: az állam kitagadja őket, nincs 24%, nincs állami nyugdíj. Ez így nem korrekt. Megjegyzem, hogy ez a struktúra a Lajtától nyugatra is előfordul, például Hollandiában és a közösbe beadott rész idővel csökkenni fog illetve az is elég homályos, hogy az állami nyugdíjasoknak hogy számolják bele a 24%-ot. A korrekt pénztár magasabb hozama pedig még elég is lehet, hogy kompenzálja az állami nyugdíjasoknak (most még) ígért kiegészítést. Ráadásul a javaslat a maradókat is segíti azzal, hogy lejjebb viszi a nyugdíjpénztárak költségplafonját. Tény, hogy a pénztárak sok ügyfelet fognak veszíteni és lesznek olyanok is, akik az összeset. Nyilván nem az utóbbiakat kell sajnálni.
Magánnyugdíj - most | Magányugdíj - lesz | Állami - lesz | |
befizetés | megy | 14 hónapig 0 | megy |
munkáltatói 24% | kiosztják | kiosztják | "beleszámít" |
elszámolás | számla | számla | virtuális számla |
hozam | piaci | piaci+ | infláció |
gazdasági kockázat | elég nagy | kisebb | kisebb(?) |
(kiválasztódás) | (virtuális biztonság) | ||
politikai kockázat | nincs | kicsi | nagy |
(ezt hittük) | (most már azt sem) |
Kétségtelen, hogy sok a "ha". A megmaradó nyugdíjpénztárak lejtős pályán fognak játszani, olyan hátrányból indulnak, amit nehéz behozni, ha egyáltalán lehetséges. Ők is veszítenek ügyfeleket, pedig valószínűleg ők azok a kivételek, akiktől nem kell megmenteni senki nyugdíját. Járulékos kár..