A közismert szólásmondás tulajdonképpen minden törvény lényege, főleg, ha hozzátesszük a kiegészítést: "... ha nem járhatsz görbén." Egy jó törvény olyan szabályokat fektet le, amik a jóra ösztönöznek, például azáltal, hogy a deviáns, törvényellenes viselkedést büntetik, méghozzá megfelelően büntetik. Mi van akkor, ha az állam jár görbén?

Pénteken volt egy érdekes konferencia (ahol szeretném külön felhívni a figyelmet a negyedik előadásra, ha egyszer letölthető lesz!) Gazdasági Kormányzás az Európai Unióban címmel. Nem tudom, mi lett volna a téma, ha nem lenne az ír válság, de így értelemszerűen midnen előadásban benne volt a nyílt, vagy burkolt célzás, hogy az Európai Uniónak az ilyen problémákra is összeszedett választ kell találnia. Az egyik ismétlődő vélemény szerint a görög válságnál nincs jobb példa arra, hogy ha egy állam nem akar fegyelmezett költségvetési politikát folytatni, akkor kihozhat szebbnél szebb mutatókat, ezek mögött egy csúnya valóság lesz. Megoldást tehát az államok saját szabályozása hozhat. Benczes István megfigyelései szerint a szabályozást rendszerint megelőzi a költségvetés rendbetétele, és átalában nem könnyű a kormány, vagy a parlament kötelességeit törvénybe foglalni, hiszen adott esetben a törvény módosítása - nem túl elegánsan - megszűnteti a törvénytelenséget. Jellemzőbb azonban, hogy az ilyen törvényeket meg sem próbálják betartani. Mit csináljon egy kormány, ha mindenki számára hitelessé akarja tenni költségvetési politikáját? Mit tegyen, ha olyan többsége van, hogy ha kell, egy alkotmánymódosítással a számegyenest is megfordítja. (És ha erre szükség lesz, meg is teszi, az biztos.)

Egy más helyen már bevált példa, hogy egy független szervezet, nevezzük Költségvetési Tanácsnak, értékeli, bírálja a költségvetést és majd az eldönti, hogy most jó, vagy rossz. Amikor egy folyóirathoz elküldök egy cikket, akkor nem azért küldik el a bírálóknak, hogy ízekre szedjenek, hanem, hogy a bennük felmerülő kétségeket, kritikákat tisztázzuk, hogy mire a cikk megjelenik, addigra egyet értsünk abban, hogy nagyjából minden rendben van. Ha minden rendben van, akkor a bírálónak látszólag nem sok dolga van, felelőssége mégis nagyobb. Gondolom egy Költségvetési Tanács is hasonló szerepet tölt be: véleményez, a kormány kap egy revise&resubmit-ot, újraír a tanács újrabírál, stb. Ha link volt a cikk, a kör megszakadhat akár azért is, mert a bíráló feladja, az állam esetében a link költségvetés csak indokolatlanul elhúzza a folyamatot. Ha viszont a költésgvetés rendben van, akkor a KT-nak nincs sok dolga. Ez igaz, viszont csak így tudjuk, hogy a költségvetés rendben van.

Ha a kormány betartja a játékszabályokat, a KT felesleges, az egész pénzkidobás. Ha nem, akkor az állampolgároknak jó lenne a KT, de a kormánynak nem. Mindkét esetben logikus lépés a KT megszüntetése. Ugyanakkor fontos lenne tudni, hogy a kormány egyenes úton jár-e. Sajnos azt kell mondanunk, hogy a KT munkája lényegesen kisebb teher egy megfelelő költségvetési politikát folytató kormányra nézve. Ennek megfelelően a KT létezése, fenntartása egy igen hó jelzés lehet. Így, még ha a legjobb szándékot is feltételezzük a kormány részéről, a KT ellehetetlenítése nem jó jelzés.

Persze Magyarország Magyarország, itt minden másképp működik. Itt a KT nem lehet független. Ha a kormány szerint független, akkor az ellenzék szerint kormánypárti, olyan meg, hogy valami az ellenzék szerint független legyen, talán nincs is. Úgy gondolom, hogy ez itt nem baj. Legyen a KT ellenzéki, hiszen a feladata pontosan a költségvetés opponálása. Tegyen fel kellemetlen kérdéseket és a kormány válaszoljon rájuk! Előfordulhat, hogy a bírálat, mint egy pár napja visszakapott cikkem esetében, haszontalan, a bíráló talán nem is olvasta az írást, sőt, akár rosszindulatú is lehet. A feladat ettől nem változik, minden kritikákra felelni kell. A hiteles költségvetési politikához ugyanígy szükség van egy független, de még jobb, ha kifejezetten ellenzéki szervre. Afféle LDW-re, ami rögtön jelez, ha az állam letér az egyenesről.