Ezzel a címmel írtam az angol blogomon is egy posztot - nyilván nem lehet a médiatörvényt kikerülni, hiszen erről szól minden lassan hetek óta.

Engem is érint a dolog, hiszen a blogon vannak reklámok is - igaz, hogy ezek bevétele az Indexnek megy, tehát remélem az esetleges bírságokat is átvállalják majd. Nyilván nem, de ezzel együtt nem hiszem, hogy félnem kellene: bár a blog nem gyerekeknek szól, legfeljebb egy-két politikusban csalódhatnak, ha erre tévednek, talán ez a fejlődésüket nem fogja befolyásolni. Komolyra fordítva a szót, nyilván véget kell vetni az eddig tapasztalt bohóckodásnak, a ma alkalmazott bírságok el sem érik egy-egy országos TV ingerküszöbét; kis túlzással a büntetéssel járó botrány már megéri ennyiért.

Kérdés, mi legyen tilos? Én is jót derültem én is az Ice-T szám miatti pengeváltáson. Megjegyzem, a tanár is kicsit nevetségessé teszi magát, mikor leáll egy hallgatóval mondjuk puskázás miatt vitatkozni, de nem hiszem, hogy ettől még engedélyezni kellene a puskázást. Sajnos szülőként nem csak az zavar, hogy rendszerint egyszerre adják az m2-n és a Duna TV-n a mesét, de az is, hogy még a mesénél is ott kell lennie egy felnőttnek, mert akár este 6-kor is lehetnek gyereknek messze nem való filmelőzetesek. Vagy elég arra gondolnom, hogy hiába a nagy halom ajándék, Karácsonykor sírva fakad a kislányom, hogy nem kapott "sétáló szőrmókot," ugyanis az egyik mesecsatorna reklámjai napok óta kérdezik tőle, hogy neki van-e már? Persze egy kissé paternalisztikus felügyelet könnyen eshet át a ló túloldalára - meglátjuk, mi lesz.

Én nem féltem a médiát. Az utolsó pillanatban megtett módosítás miatt csak akkor fizetnek, ha egyértelmű a bűnük, egyébként majd a bíróság dönt. Ha pedig ez sem tetszik, legfeljebb áthelyezik a székhelyüket külföldre. Nem hiszem ugyanis, hogy a médiatörvény alkalmazható lenne a BBC-re, vagy a CNN-re, annak ellenére, hogy Itthonról is foghatók az adásaik. Gyurcsány elüldözte a vállalkozókat, Orbán a médiát. Marad még valaki?

A törvény egyik rossz rendelkezése, hogy ezentúl a sajtó -lényegében- nem közölhet elsődleges híreket, hiszen mindent megfelelően le kell hivatkozni. Ismerjük a felállást: a sajtó bemocskol egy minisztert, vagy akárkit: közéleti személyiséget és mire kiderül, hogy a hír nem volt igaz, már rég lemondatták, kirúgták, megutálták. Valóban, ez a rendelkezés védi az ártatlanságot. Ugyanakkor sokan fordultak tehetelenségükben a sajtóhoz olyan helyzetekben, mikor a jog nem lépett fel kellő szigorral. Az ilyen típusú (sokszor hasznos) botránykeltésnek vége. Érdekes lenne megnézni, hogy a kormány ellenzéki szerepben hányszor élt ezzel az eszközzel a hozzá lojális médián keresztül.

Végül elég csúnya, hogy a jövőben a média ügyeiről pártpolitikusok fognak dönteni, még akkor is, ha az eddigi rendszer sem volt rózsás. Ilyenkor szívesen belelátnék Orbán Viktor fejébe. Csodálom töretlen önbizalmát, határozottságát. Talán tud valamit, amit én nem, de most már biztos, hogy sose lesz többé ellenzékben? Mert ugye ami most neki nagyon jó, az ellenzékben nagyon rossz is lehet...

Vagy, mint II. József halálos ágyán, legfeljebb a választások előtt minden törvényt visszavon?