Miközben a legtöbben az elkövetkező napokban a szilvesztert próbálják kiheverni, világszerte több ezer végzős PhD hallgató élete egyik legfontosabb performanszára készül: január 4. és 6. között lesz az ASSA (Allied Social Science Associations) Meeting Atlantában és itt zajlik a közgáz job market egyik fontos állomása: az interjúk. A rendezvény európai párja már lezajlott - de mi is az a job market? 

Azzal kezdeném, hogy a jobb egyetemeken nem szokás, hogy egy elsőéves 18 éves korában bekerül egy egyetemre, ott diplomát, majd PhD-t szerez, állást kap és 70 éves korában onnan megy nyugdíjba. Sokan úgy vélik, hogy ez a fajta belterjesség nem használ a tudományos kutatásnak, az oktatás színvonalának, de leginkább az intézmény nemzetközi kapcsolatainak. Így egyrészt a végzős doktoranduszoknak állást kell találniuk, másrészt az egyetemeknek az oktatói igényüket kénytelenek a piacon kielégíteni. Ez a (kisbetűs) munkapiac. A (nagybetűs) Job Market pedig a folyamatnak az a része, amikor a munkaadók napi tucatnyi jelentkezővel találkoznak, hogy a legjobbakat meg is hívják egy egész napos látogatásra. 

Vegyük sorra a folyamat fő lépéseit!

Felhívás. Az egész folyamat szeptember-októberben kezdődik, amikor az álláshirdetések felkerülnek a különböző hirdetési felületekre. A két fő portál az AEA JOE (Job Openings for Economists) listings és az EconJobMarket.org, de például az Inomics is egyre elterjedtebb. Egy hirdetés tipikusan meghatározza a munkakör jellegét (oktatás, vagy csak kutatás), a területet (pl. játékelmélet), a kinevezés időtartamát (fix, határozatlan, vagy tenure-track, azaz később határozatlanra váltható), a jelentkezés módját és határidejét, de például nem tér ki az anyagiakra. Tekintettel arra, hogy az első két felület ingyenes, s a további lépések opcionálisak, teljességgel érthetetlen, hogy miért nem hirdetik meg az egyetemek a üresedéseiket (kivétel: BME, CEU, MNB és KRTK). 

Jelentkezés. A tipikus felhívásra a jelentkezéshez szükséges egy motivációs levél, egy részletes (1-3 oldalas) önéletrajz, a Job Market Paper (a legjobb, már-már tökéletesre polírozott saját cikk) és a kiírás szerint 2-5 ajánlás. A kész csomagot több helyre is el lehet küldeni. Nem ritka, hogy egy pályázó több száz jelentkezést is benyújt, ezért a szinte értelmetlen jelentkezések burjánzását csökkentendő egyes egyetemek jelentkezési díjat számolnak fel, de hallottam olyan olasz egyetemről is, amely a jelentkezési csomag egy részét olaszul kéri. 

 Interjú. Az évek óta megrendezett ASSA Meeting mellett idén először a European Economic Association is szervezett egy európai Job Marketet decemberben, Nápolyban. Ezen - egyedüli magyar intézményként - a BME-GTK képviseletében mi is részt vettünk, így az egészről első kézből számolhatok be. A munkaadók a jelentkezők közül kiválasztják az legígéretesebb jelentkezőket és meghívják őket egy interjúra. Az interjúk az EEA által biztosított, átalakított hotelszobákban folynak egy kisebb-nagyobb (3-10 fős) bizottság előtt. Egy-egy interjú 20-40 perc, amikor a pályázók bemutatkoznak, bemutatják kutatási eredményeiket, terveiket.

A job marketen való részvételt a pályázó, jobb esetben doktori iskolája finanszírozza, így részben anyagi okból, részben pl vízumproblémák miatt nem mindenki tud részt venni a job marketen. Ilyenkor az interjú pl Skype-on is bonyolítható, bár a környezet, az élmény nem ugyanaz.

Flyin/flyout. A bizottság döntése szerint egyes pályázók meghívást kapnak az egyetem meglátogatására ez a flyout (a pályázó-) vagy flyin (az egyetem szemszögéből). A flyin egy egész napos program. Kötelező eleme egy szemináriumi előadás, amin a pályázó a JMP-t adja elő, egy ebéd és/vagy vacsora és rengeteg találkozó a leendő kollégákkal. Bár ezek a találkozók névleg szakmaiak, a szakmai szempontok mellett legalább ilyen fontos a pályázó (ill. a leendő kollégák) személyiségének megismerése: mennyire lesz jó együtt dolgozni, ebédelni, konferenciára járni, stb. Egy ilyen találkozón már szó eshet az anyagi feltételekről, munkakörülményekről, de ajánlat a legritkább esetben hangzik el. 

A flyin költségeit, azaz a repjegyet, a szállást és a vacsorát az egyetem fizeti - cserébe legrosszabb esetben is kiváló előadásokat élvezhet a hallgatóság. 

Ajánlat. A flyinok után lehet ajánlatot tenni, megegyezni és kezdődhet a papírmunka. 

 Végül érdemes pár szót szólni arról, hogy mindez hogyan egyeztethető össze a magyar pályázati szokásokkal. Itthon gyakran előbb van meg az alkalmas jelölt és azután kerül a - végletekig személyre szabott - pályázat kiírásra. (Legalábbis az általam kiírt - nyílt - pályázatokra rendszeresen pont azok nem jelentkeztek, akiknek kellett volna, mert azt hitték, hogy már le van zsírozva...) Ha előre eldöntjük, kit akarunk felvenni, vagy kifejezetten magyar nyelvű oktatásra keresünk valakit, akkor semmi értelme a nemzetközi kiírásnak. Ha az elérhető legjobb jelöltet keressük, akkor viszont nem lehet hátrányos. Ha cél a nemzetköziesítés, ha kapcsolatokat szeretnénk építeni, akkor kifejezetten előnyös. Legalábbis a kiírás. Az interjúztatás, a flyinok természetesen költséggel járnak, de mindig vannak takarékos megoldások: az interjúk online is bonyolíthatók és Budapestre szinte bárhonnan lehet fapadossal repülni. Egy magyar egyetem esetében a legnagyobb kockázat a felesleges üdültetés, azaz ha sorra olyanokat hívunk meg, akik a végén egy másik egyetem ajánlatát fogadják el. De ez már egy másik blogposzt lesz.

* Miért? Talán mert egy jobb egyetemen a doktori bizottság meg tudja ítélni, hogy cikk megüti-e azt a színvonalat, míg itthon előfordulhat, hogy egy doktori bizottságban senki sem publikál rendszeresen nemzetközi lapokban. Mellesleg egy jobb lapban a bírálati folyamat több évet is igénybe vehet, így ha ez a követelmény a jelölt kutatási teljesítményét hivatott értékelni, akkor valójában a doktori első két évében nyújtott teljesítményét értékeli.