Az építkezési saga újabb mérföldkövéhez érkeztünk: A kivitelezőre nyilván nem bízhatjuk az ízlésfüggő elemeket, irány tehát a fürdőszobaszalon. Elég 1-2 lakberendezési magazint átlapozni már találkozunk az összes ilyen reklámmal. Felkerekedtünk tehát, hogy megnézzük pár üzletet.

Ott kezdtük, ahol a legerősebb a választék: több tucat fürdőszobát tapogathattunk végig (akár szó szerint), nincs az a színvilág, nincs az a stílust, amit ne próbálhatnánk ki. Aztán kimentünk még Óbudára egy üzletbe, ahol egyszer már sok mindent vásároltunk, mert akkor is marha rendesek voltak. Mindkét helyen megdöbbentett minket a pangás. Bár sok minden ki volt állítva, dinamikusan bővülő családunknak köszönhetően nincs öt éve, hogy legutóbb felújítottunk és szerintem a kínálat nem sokat változott. Persze, a wc-t nem kell újra feltalálni, de azért Hollandiában egy akármilyen barkácsáruházban gyorsabban követik a divatot (itt meg azt sem tudjuk mi az éppen). 

A lényeg, hogy az ízlés és a büdzsé kemény harcai után kialakult, hogy mit szeretnénk. Mivel nem akartam néhány ár miatt fél napokat elautózni, összeírtam, mit szeretnék és elküldtem pár boltnak árajánlatot kérve. Sokat elárul már az is, hogy mennyi idő alatt, de szinte mindenki válaszolt. 

Mielőtt a válaszokra rátérnénk, mit is vártam. Bár megnéztük vagy 10 nagy cég szanitereit az ajánlatkérőben nem csak azt írtam, hogy X cég Y terméke tetszik, hanem, hogy miért. Mindössze egy cég volt, amelyik ezzel egyáltalán foglalkozott és az árak mechanikus begépelése helyett javasolt olcsóbb, alternatív megoldásokat. Egyébként hatalmas különbségek voltak az árakban. Az Excel táblázatomban a feltételes formázást alkalmazva vizuálisan hasonlítottam össze az árakat és volt olyan szalon, ami csupa piros, csupa sárga, vagy csupa zöld lett, az árak a szalon méretével fordított arányosan csökkentek. Ez valahol teljesen logikus: Egy komplett szalon fenntartása rengeteg pénzbe kerül, amit valahol a vevőkre kell ráterhelni. Egy internetes üzlet szinte semmilyen költséggel nem jár: az ugyanazt a terméket kínáló cégek között árverseny alakul ki, amit az nyer meg, aki a legalacsonyabb költségekkel dolgozik (és mellesleg akár 0 profitot termel, ld a Bertrand paradoxont).

Csak sajnos erről egy maastrichti kollégám története jut eszembe: TV-t szeretett volna vásárolni és ezért elment a legnagyobb elektronikai boltba. Nem fukarkodni akart, olyan helyre ment, ahol hozzáértő eladók voltak és a hozzáértésüket vagy egy órán át igénybe is vette, aminek a segítségével eldöntötte, hogy pontosan melyik típusról lenne szó. Az egyszerűség kedvéért legyen ennek az ára 1000 euró. Megköszönte a segítséget, hazament és a neten ugyanezt megtalálta 600-ért. A barátom egy igazán tisztességes ember, ezért ahelyett, hogy egy klikkel meg is vette volna, vette a fáradságot, visszament a boltba és előállt ajánlatával: ha 600-ért odaadják, itt veszi meg a TV-t. Persze elküldték melegebb éghajlatra, pedig ajánata igazán korrekt volt. Az 1000 eurós ár ugyanis egy átlagos költség alapján kerül kiszámításra, ami tartalmazza TV nagyker ára mellett a bolt fenntartási költségét és persze az eladó munkabérét is, azé az eladóét, aki oly hosszan tárgyalt a kollégámmal. Ez azonban már egy elveszett, szakszóval elsüllyedt költség, a plusz TV eladása esetén a bevétellel szemben már tényleg csak a TV nagyker ára és a számlázási költség merül fel, ami aligha magasabb, mint a netes üzletben, ráadásul ott még postaköltség is felmerül. Ha a bolt elfogadja az ajánlatot, zsebre teheti a netes üzlet profitját, plusz a postaköltséget. Ha nem, akkor semmit nem kap. Nyilván jobban járna ha elfogadná. Barátom hazament és megvette a TV-t a neten. 

Láss csodát, esetemben az egyik szaniterekkel és konyhákkal is foglalkozó kis (tégla és malter) üzlet adta a legjobb ajánlatot és felajánlotta, hogy ahol nem, ott is tartja mások árait. Mellesleg a netes üzletek közül is többen ok rögtön a netes -amúgy is kedvező- áraknál is jobb árakat mondtak. A nyertes bolt vezetője családjában egyébként van egyetemi kutató is, nem tudom, hogy mennyire tudományosan megalapozott az árképzésük, de úgy tűnik a gének itt sem hagyták cserben a családot. 

Az említett boltok ugyanis felismerték, hogy a más-más helyről érkező vásárlónak más-más árat kell mondani. Más a boltba beeső mazsola, más a netes vásárló és más az, aki cikkszám szerinti ajánlatot kér és alig titkoltan versenyezteti az árakat. És ebben annak nem sok jelentősége van, hogy az ajánlatkérő esetleg épp a mi üzletünkben szeretett bele abba a kádba. Itt egyszerűen alkalmazni kell az árdiszkriminációt a vásárló tájékozottsága (vagy nyelvtudása - ld. fotó!) alapján.

És én visszamentem a szalonba ahol kinéztem a szanitereket? Úgy gondolom, hogy egy tégla és malter szalon igen nagy externáliákat termel a netes üzleteknek, de még a társadalmi ízlésformáló szerepét sem hanyagolnám el. Sajnos pont ez volt az egyetlen szalon, amelyik nem reagált a megkeresésemre.