Az árérzékeny magyar autós számára bosszantó hír, hogy a tengerentúlon annyiért kap egy Passatot, mint itt egy Golfot. Az ottani Passat nem csak sokkal olcsóbb az itteni társánál, de még nagyobb is. Ezzel az árral ott éppencsak versenyképes lesz, de vajon számíthatunk-e Passatokkal tömött, Európába visszahordott kocsikra.
Nem. Márcsak azért sem, mert ezeket a kocsikat nem visszahoznák, hanem az amerikai piacra, amerikában gyártott, super size kocsik megfelelően lebutított műszaki tartalommal. Ezt persze nem biztos, hogy tudja a szomszéd, és ha csak a méret számít, még jól is jöhetnek. A Volkswagen azonban tett róla, hogy ne legyen szürkeimport.
Ha eltekintünk a tartalmi különbségektől, a "jelenséget", vagy árazási stratégiát, mely szerint ugyanannak a terméknek más az ára két vásárló számára, árdiszkriminációnak nevezzük. Mint ezt bármelyik IO tankönyv elmagyarázza, ennek alapvetően három fajtája van: Tökéletes árdiszkrimináció esetén minden fogyasztó más-más összeget fizet. Erre lehet példa az étterem, ahol mindenki annyit fizet, amennyit akar, vagy esetleg egy aukció. A második fajta a mennyiségi, az úgynevezett nemlineáris árazás: egy kettőt fizet-hármat kap akció esetén többet fizet, aki csak egyet venne. De talán a példa, ami legjobban foglalkoztatja a kommunikációs kor emberét az a különböző tarifacsomagok esete. Egy idős nagymamának esetleg csak vészesetre van mobilja, míg egy ingatlanügynök szinte le se teszi. Számunkra most mégis a harmadik fajta a legérdekesebb, ahol az ár a fogyasztó bizonyos jellemzőitől függ. Tonhalkonzervből én döntöm el, hogy mennyit veszek és így tulajdonképpen az árat is én határozom meg, a nyugdíjasbérletre viszont még várnom kell egy kicsit. A különböző árakat indokolhatja a két vagy több részpiac fizetési hajlandósága, illetve keresletrugalmassága. Tankönyvi példa, hogy a 60-as években az alumíniumot sokszoros áron vitték a repülőgépiparnak, miközben az (egészségre, ma már tudjuk, káros) alumínium vízforralókat fillérekért termelték.
Az árdiszkrimináció persze csak akkor működik, ha törvény tiltja a termék átruházását, vagy ha a másodlagos piacok kialakulása nem valószínű, illetve az ezzel kapcsolatos tranzakciós költségek elviszik az egyik részpiac árelőnyét. Így hiába veszi meg nagymamám nekem a nyugdíjas bérletet, használni nem tudom. Helyenként olcsóbb diákoknak a hajvágás. Nos.. a hajvágás nem átruházható. Más esetekben a földrajzi távolság tartja fenn a különbséget. Ha még ez sem elég, akkor nem ritka az egyik piac termékének lebutítása. A fenti példában a repülőgépalumínium különleges tisztaságát garantálták, míg ha a vízforraló megreped, az még nem vezet tömegkatasztrófához. Hasonló példa a "háztartási" és üzleti nyomtatók esete: ezek ugyanis gyakran csak annyiban különböznek, hogy az előbbiben van egy plusz programocska, ami lassítja a nyomtatást. A (hajszállal) magasabb előállítási költség ellenére ezek jóval olcsóbbak.
Mit tesz a VW, hogy megakadályozza a szürkeimportot. Sokak számára elriasztható lehet, ha hiányzik a típus támogatása. Nem lehet jó, ha minden alkatrészre heteket kell várni. Persze csak addig, míg nem terjed el a típus az Óvilágban is. Ezt elkerülendő megnézték, hogy miben különbözik egy európai és egy amerikai autó: a lámpákban. Ha valaki Európában szeretné használni az amerikai Passatot, akkor kicsit át kell alakítani, hogy megfeleljen az itteni kresznek. Mondanom sem kell, bár sok közös van a kétféle Passatban, a lámpa nem tartozik közéjük. Volkswagenéknél az ameraikai Passathoz egy európai lámpakészlet 5000 euróba kerül. Ez pedig már elegendő arra, hogy a szállítással, áfával, regadóval megspékelt amerikai ár már magasabb legyen az itthoninál.