Amikor ezt a blogot elindítottam, az elsődleges cél érdekes tudományos eredmények megosztása, köznyelvre lefordítása volt. Idővel egyre több közéleti téma került elő, néha a játékelméleti elem is háttérbe szorult. Úgy gondolom, hogy fontos politikával foglalkozni, de nem akarok politizálni, csak, ha muszáj. Maradjunk a játékelméletnél és alkalmazásainál. Az Orbán féle külön, magyar út létjogosultságának kérdése részben egy ilyen probléma.
Azzal kezdeném, hogy a nemzetközi piacokon minden rossz, ami furcsa. A befektetők nem támogatnak olyan programokat, amit nem értenek. Így alapvetően rossz az, ha valaki unortodox módon fog hozzá a deficit csökkentéséhez, az államadóság lefaragásához. Bár a végtörlesztés kapcsán szerintem minden okuk meg lenne rá, én nem hiszek abban, hogy a nemzetközi pénzpiacok tönkre akarnák tenni az országot. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy azok a pl IMF-es szakemberek, akiket a kormány elküldött melegebb éghajlatra most a magyar modell támogatására buzdítják kollegáikat, szakmai kapcsolataikat. És azt sem hiszem, hogy az egyszeri befektető majd utánajár a magyar modellnek, sokkal valószínűbb, hogy a piac közvéleménye szerint fog dönteni. A hangulatot a sok tájékozatlan mellett már pár markáns ellendrukker el tudja rontani. Így elég világos, hogy minden alternatív megközelítés kockázatos. Alapvetően rossz tehát azt mondani, hogy mi egy külön utat járunk.
Másrészről viszont ahhoz, hogy valakire felfigyeljenek, nyertesnek kell lenni. Senki sem szeret egy, a rangsorok végén kullogó országot támogatni. A témával már korábban foglalkoztam, itt is igaz, hogy a lemaradóknak érdeke lehet egy kockázatos, de nagy haszonnal járó stratégiát választani. Két versenyző esetén az élen járó csak lemásolja a követő stratégiáját, de több versenyző esetén nincs jó választás. Az utolsó előtti lemásolhatja az utolsó stratégiáját, de ha alapvetően rossznak gondolja, akkor ezzel azt kockáztatja, hogy végleg lemarad az élbolytól. Ha nem követi az utolsó stratégiáját, akkor a hátulról harmadiknak már két különböző stratégiát kellene egyszerre lemásolnia... Ha tehát abból indulunk ki, hogy makróadatok (deficit, infláció, államadósság) alapján rosszabbul állunk, mint a többiek, a szokatlan magyar út -elvileg- lehetőséget adhat az előzésre.
Nem is ez a baj. Hanem az, hogy miközben a kormány szép lassan visszatért a sztenderd hiánykezelő módszerekhez, akár egy dacos tini, aki nem akarja elismerni, hogy a szüleinek igaza volt, továbbra is úgy csinál, mintha a magyar csoda felé menetelnénk.
