Ha valaki reggel fél 7 körül már a Lánchíd Rádió hallgatásával tölti az idejét esetleg hallhatta, ahogy a Lisszaboni Szerződésről beszélgettünk a Reggeli Hírjáratban. A hajnali műsorban arról kérdeztek, hogy hogyan hat Magyarország uniós befolyására a Lisszaboni reform. A korai időpont ellenére remélem nagyjából érthető voltam.
A Lisszaboni Szerződésnek én a Miniszterek Tanácsát illető változásairól tudtam nyilatkozni (A műsorvezetőnek az Európai Parlamentet érintő kérdései iránt érdeklődőknek ajánlom a Mathematical Social Sciences tematikus számát, melyben több cikk is foglalkozik a Cambridge-i Kompromisszum által ismert, tudósok által kidolgozott javaslatot.) A Miniszterek Tanácsába minden ország egy főt delegál, akinek a szavazata ugyanakkor megfelel az ország súlyának. Ennek megfelelően nem elegendő, hogy egy szavazás során a többség (ráadásul minősített többség) támogassa a javaslatot, a szavazás után bonyolult számolgatás kezdődik, hogy a szavazati súlyok és a lakosság tekintetében is megvan-e a szükséges (ismét minősített, ráadásul más százalékos küszöbbel minősített) többség. 2014-től a számolgatás módja változik meg, megszűnnek az önkényes súlyok, változnak a küszöbök. A változások eredményeképpen könnyebben születnek döntések, de ugyanakkor annak kisebb az esélye, hogy aki a döntő szót kimondja, az éppen Magyarország lesz. Ez az esély pedig a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt a jövőben tovább csökken.
Itt persze nem arra kell gondolni, hogy majd Orbán Viktornak jönnek könyörögni, hogy az ország támogassa ezt, vagy azt. Ezek a tárgyalások a színfalak mögött folynak, és nem biztos, hogy itt Magyarországról, hanem az egyik tízmilliós EU tagról van szó, és a befolyásunk abból adódik, hogy bizonyos szerepeken másokkal osztozunk. Ezek mondjuk már részletkérdések, azon nem változtatnak, hogy a 2007. december 13.-án aláírt és magyar részről, gyorsított eljárással 4 (az elnöki aláírással együtt 7) nap alatt ratifikált szerződés egy legalább 25-30%-os befolyásvesztést jelent. Ezzel hazánk egyrészt a legnagyobb vesztesek közé tartozik, másrészt az uniós finanszírozás kedvezőtlen változásának első jelei már láthatók, félő, hogy fel kell készülnünk további támogatás-csökkenésre.
A kutatás részletes eredményei elérhetők a következő helyeken:
László Á. Kóczy: Beyond Lisbon: Demographic trends and voting power in the European Union Council of Ministers. Mathematical Social Sciences, 63. évf. 2. sz. 2012. 152-158 p.
Kóczy László: Lisszaboni kilátások. Közgazdasági Szemle, 58. évf. 12. sz. 2011. 1045-1058 p. (regisztráció után ingyenes a hozzáférés)
László Á. Kóczy,: Prospects after the Voting Reform of the Lisbon Treaty, IEHAS Discussion Papers 1020, Institute of Economics, Hungarian Academy of Sciences. (szabad hozzáférésű)
