A blogger maradjon csendben, ha nincs mondandója. Néha viszont azért marad csendben, mert ideje nincs, holott az elmúlt hónapokban sok érdekes dolog történt, amiről lehetett volna írni. Negyedéves áttekintés három percben.
Utoljára a felvételi szabályozásának változásáról írtam. A téma a mai napig sem zárult le, de egy idő után már azt sem tudtuk, hogy mi a legújabb javaslat. Ráadásul nem valamiféle egyensúlyi, vagy kompromisszumos elképzelés felé konvergált a közbeszéd, hanem egy ki tud nagyobbat mondani játék körvonalazódott. Tudomásom szerint vannak olyan optimum-kereső algoritmusok, amik nagy ugrásokkal "néznek szét", de jelen esetben csak kapkodtuk a fejünket nem igazán értvén, hogy ki és mit akar. Többekkel konzultálva végül úgy döntöttünk, hogy felajánljuk szakértői segítségünket és megkerestük a kormányban az egészért felelős személyt, aki meglepő gyorsasággal válaszolt az emailjeinkre. A levelezésből a következőket tudtuk meg. (1) Csak akkor lesz miről beszélnünk, ha a koncepciójukat elfogadta a parlament; majd mondjuk el a véleményünket a kész törvény alapján. (2) A területért felelős személynek fogalma sincs arról, hogy mi a minisztérium elképzelése, Ilyen "még az is elképzelhető, hogy..." típusú reakciókat kaptunk, melyekből az szűrődött le, hogy az illető jól tájékozott a kérdésekben, viszont a döntésekre kicsi a hatása. Hm. Megkerestünk hallgatói szervezeteket is, de ők eddig válaszra sem méltattak minket. Úgy tűnik egyik fél sem a megoldást keresi, hanem egyszerűen hatalmi harc folyik (Vö: TG: Miért Matolcsy?), ebben pedig szakértőknek nem osztanak lapot. (De nem sértődtünk meg, csendben dolgozunk, s ha egyszer valakit érdekel, hogy hogyan kellene működnie egy felvételinek, szívesen elmondjuk.)
Közben volt vizsgaidőszak, pályázati és konferencia-leadási határidők: az év eleje egy kutató számára nem éppen a pangás időszaka. sajnálom, hogy emiatt hónapokon keresztül játékelmélet nélkül maradt a blog olvasóközönsége... illetve mégsem, ugyanis Matolcsy György Játsszunk új játékot! című Heti Válasz írásában (íme egy HV beharangozó és egy index beszámoló) megtette helyettem. A beszámolók szerint ugyanis részletesen kitér a zérusösszegű és nemzérus-összegű játékokra, konkrétan hivatkozik Neumannra és Morgensternre és általában a játékelméletre. Úgy gondolom, hogy jó jel, ha a gazdasági miniszter, sőt ma már jegybank elnök ilyen tudományos klasszikusokat is olvas, bár csendben, Neumannék nagysága előtt leborulva azért megjegyzem, hogy az eltelt lassan 70 évben sok új eredménnyel gazdagodott a játékelmélet és örvendetes lenne, ha ezekkel is megbarátkozna a politikai elit.
Ráadásul Matolcsy hivatkozása nem veszélytelen. A legtöbb játékra igaz, hogy a nagykoalíció (azaz az összes játékos közössége) mindent elérhet, amit az egyes játékosok egymás ellen játszva elérhetnek, sőt rendszerint annál többet is (az ilyen játékot kohézívnek nevezzük) - talán erre gondolt Matolcsy, mikor a kétharmad jelentőségét hangsúlyozta. Volt már olyan, hogy a politikai berendezkedés szabad kezet adott az ország vezetőinek; a kommunizmust mégsem az ország dicső korszakai között emlegetjük.
Végül meg kell jegyeznem, hogy a nemzérus-összegű játékokban nem mindig garantált a hatékony viselkedés. A közjószág problémák gyakran hasonlítanak a fogolydilemmára, ahol a felek egyéni érdekei szembemennek a közösségi érdekeikkel. Politikusoknak ezt nem kell magyarázni...
