Közeledik a nyár, jön a konferenciaszezon. A konferencia-látogatásnak több célja is van: tájékozódunk mások munkájáról, az aktuális újdonságokról, visszajelzést kapunk saját munkánkra, de mindez online is megoldható lenne. A legfontosabb a személyes találkozó a többi kutatóval. Hogyan építsünk kapcsolatokat? Dave Kerpen fedte fel a networking 6 titkát. 

A kapcsolatok fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jól jönnek álláskereséskor, vagy ha éppen kollégákat keresünk, de még a bírálók is kevésbé szigorúak egy ismerős szerző dolgozatának kapcsán. Nem ritka, hogy a konferenciákon kialakuló személyes barátság alakul később közös cikkek sorozatává. Fogadjuk el tehát, hogy a kapcsolatok hasznosak, még akkor is, ha a kapcsolatokat legjobban úgy tudjuk építeni, ha mi ajánljuk fel másoknak segítségünket. A LinkedInen olvastam tegnap Dave Kerpen 6 networking tanácsát:

1. Készüljünk fel a résztvevőkből és akár előre vegyük fel a kapcsolatot

Ne az utolsó nap eszméljünk, hogy - nahát! - XY is itt van, hanem nézzük ki előre, kivel szeretnénk találkozni, kivel szeretnénk időt tölteni. Vegyük fel az illetővel a kapcsolatot és, ahogy Kerpen írja, mutassuk ki a barátságunkat. Kutatóként egyrészt nagyon nehéz gesztusokat tenni, másrészt nagyon könnyű. Mindenkinek van kéziratos cikke, a cikkekre az alapos visszajelzés ritka, mint a fehér holló. Néhány konstruktív észrevétel és egy ilyen gesztus máris megkülönböztet minket a résztvevők tömegétől. Sokkal könnyebb úgy találkozót kérni valakitől, hogy a kapcsolat tulajdonképpen már létrejött.Persze Kerpen leírásában minden olyan egyszerű, a gyakorlatban egy zöldfülű mégoly konstruktív észrevételei sem hoznak lázba egy  senior kutatót, de pár érdekes és udvarias kérés ilyenkor is segíthet a kommunikáció beindításában. Ha nem jön válasz, ez is egy fontos jelzés, hiszen nem éppen egy gyümölcsöző kapcsolatot vetít előre. 

2. Használjuk a közösségi médiumokat

Kerpen a Twittert emeli ki: Egy előadás előtt, vagy akár alatt tett tartalmas tweetek kiemelhetnek minket a hallgatók szürke tömegéből és így sokkal könnyebb akár találkozót kérni az előadótól, vagy akár a kétmondatos észrevételeinket eljuttatni hozzá, vagy a szélesebb közönséghez. A gyakorlatban nem sok kutató használja a Twittert, blogot írni más cikkéről túlságosan időigényes, de pl. olyan banális dolgok, mint egy Facebook like, vagy megosztás is alkalmas arra, hogy fenntartsuk a szakmai kapcsolatainkat: Egyre többen teszik az ilyen oldalakon is közzé, ha elfogadták, vagy leközölték egyik cikküket.

3. Hagyjunk ki néhány előadást egy jó beszélgetésért

Van, aki azt hiszi, hogy akkor vesz részt egy konferencián mintaszerűen, ha minden előadáson bent ül. Persze kedves gesztus, ha egy ismerős előadását végigüljük, de a párhuzamos szekciók alatt ez alól könnyű kibújni. A konferencia lényege, hogy emberekkel találkozzunk. Ha ez megtörtént, örüljünk neki, és egy jó beszélgetést ne hagyjunk félbe egy bizonytalan hozadékú szekció miatt - arról nem is beszélve, hogy képtelenség egy konferencia teljes programját befogadni.

4. Ne csak osztogassuk, gyűjtsük a névjegyeket

Az utóbbi időben kevésbé divat névjegyet váltani a konferenciákon, ez felesleges is, hiszen a program mellé rendszerint megkapjuk a résztvevők listáját is. Ha van ilyen lista (ellenőrizzük!), elegendő ebben jegyzetelni. Viszont azt a hibát ne kövessük el (mint én, rendszeresen), hogy akkor annak a H betűs németnek ígértem a cikkemet, majd a listán találok 8 H betűs németet, de egyik sem hasonlít az én emberemre. A nevek megjegyzésére pedig tökéletes lehet a névjegy, ezért - legalábbis én - mindig hordok magamnál párat, bár a cseréről gyakran elfeledkezem. Az összegyűjtött neveket/névjegyeket aztán ne felejtsük el feldolgozni: vegyük fel az illetőkkel a kapcsolatot a különböző social networking oldalakon; célszerű lehet téma szerint címlistákat készíteni, hogy a készülő munkáinkat minden a téma iránt érdeklődő ismerősnek eljuttassuk. 

5. Kérdezzünk értelmes dolgokat

Nem vezet sehova az a beszélgetés, ami arról szól, hogy az illető hol dolgozik, vagy, hogy mikor adja elő a cikkét, hiszen előbbi a névtáblájáról, utóbbi a programból kiolvasható. Próbáljunk értelmes dolgokat kérdezni; a legjobb persze, ha arra kapunk választ, hogy mi miben tudunk segíteni. Figyeljünk oda, mit mond az illető! Talán túlzás feltételezni, hogy a felek nem figyelnek egymásra, de valóban értelmetlen a sok felületes beszélgetés. Az értelmes párbeszédek üdítőleg hatnak (remélem ezt a részt a nyári konferenciák résztvevői közül sokan olvassák), ami kiemelhet minket a rengeteg új arc közül. 

6. Legyen stílusunk

Kerpen (balra) narancssárga tornacipőivel (balra lent) valóban ütős, de ahhoz, hogy legyen stílusunk, nem kell ilyen szokatlan eszközökhöz nyúlnunk. Elég, ha van egy jellegzetes megjelenésünk, ami alapján be lehet minket azonosítani. Ismerek valakit, aki karakteres, -szerintem- rendkívül előnytelen frizurát hord, ami miatt már az elején megjegyeztem, van aki, szinte egyedüliként, 40 fokban is zakóban - 10 éve ugyanabban - ad elő, van, aki mindig rövidnadrágban. A kulcs a jellegzetes megjelenés és az állandóság. Ez a mindennapi életben is magától értetődő, mégis van, aki - csak az előadásra! - öltönyt húz, hogy aztán senki nem ismerje meg másnap (immár farmerban) a banketten.