"Előre nem látott kényszerítő körülmény, elháríthatatlan akadály, ami meggátol valamely kötelezettség elvégzésében" írja az idegen szavak gyűjteménye. Rendszerint háborúra, tűzvészre gondolunk és most, hogy kiderült, hogy a típusengedély hiánya is vis maior a média szoktatlan egységben hördült fel. A metrókocsikról van szó, természetesen, mi másról!
Ha valaki nem olvas újságot, talán nem ismeri a sztorit. Budapest, ha úgy vesszük, már vagy harminc éve, 4-es metrót épít. Mivel az alagútépítés kapcsán is volt miről beszélni, a metrókocsikról egy kicsit elfeledkeztünk. Jópofa volt, hogy a gyártó cég a kisföldalatti fazonjára igazította a kocsijait - amúgy egy tömegtermékről van szó, ami több, mint 3000 példányban szaladgál a világ különböző városaiban és így izgalmat, pláne nehézséget nem várt senki. Most mégsem sikerült megszerezniük rá a típusengedélyt, azaz úgy tűnik, hogy a Buenos Airestől Varsóig remekül működő Alstom kocsikat nálunk a pályára sem szabad felengedni. A szerződés szerint ezzel egy vis maior állapot állt elő, azaz a gyártó széttárja a karját, hogy, kérem, én készültem, a város/állam pedig bukja a prototípus kifejlesztésére kifizetett milliárdokat (nem beszélve a projekt csúszása miatt potenciálisan elbukott uniós támogatásokról).
Most persze mindenki mindenkire mutogat, az átlagember pedig fogja a fejét. Tulajdonképpen hogyan kerülhetett bele a szerződésbe az ominózus passzus? Itt kerül a képbe a játékelmélet.
Egyszerű modellünkben mindössze két játékosunk van: az Alstom és a hatóság, két-két stratégiával. Az Alstom vagy megtesz mindent, hogy megfeleljen a törvényeknek, vagy nem. Hol itt a játék? Ugyanott, ahol a vis maior: az Alstom ugyanis semmiféle garanciával nem rendelkezik, hogy az akár tökéletesen szabványos metrókocsi megkapja az engedélyt. A hatóság ugyanis egy állami szerv, amit az állam befolyásolhat, amire az állam akár nyomást is gyakorolhat. Mi nem azt állítjuk, hogy ez történt, csak azt, hogy az Alstom a kérdéses paragrafus nélkül nem kis kockázatot vállalt volna: elvileg lehetséges, hogy a tökéletes merókocsi sem kap engedélyt. Mi nem azt állítjuk, hogy az Alstom kocsija tökéletes, csak azt, hogy egy független szerv értékelése hitelesebb és adott esetben szükségtelenné tenné az ilyen kitételeket. Ilyen szerv lehetne két másik ország közlekedési hatósága. Ha ugyanis ott biztonságos, akkor - talán - nálunk is az. Csak sajnos a magyar törvények mások, nálunk máshogy kell fékezni, talán a gravitáció is máshogy hat. Így viszont nem sokat ér a termékek szabad áramlása.
A múlt héten láttam egy érdekes filmet. Az Alibi számomra nem a színészi játék miatt emlékezetes, tetszik viszont a főhős gondolkodása, ahogy a fináléban megoldja problémáit. Azt tudja, hogy egytől-egyig címeres gazember ismerősei segítségére hiába számíthat. Olyan tervet eszel ki tehát, ahol mindegyikük saját, önző érdeke szerint cselekszik és mégis az ő malmára hajtják a vizet.
Bár most úgy tűnik, hogy a metrókocsi szerződésből számunkra előnytelen módón keveredünk ki, még nem biztos, hogy az Alstom szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, pláne, hogy kifejezetten gonosz. Persze az sem valószínű, hogy majd a Budapest számára kedvező helyzeten fog munkálkodni, de azért remélhetjük, hogy a szerződés aláírásakor élő érdekek ma is érvényesek: Budapestnek metrókocsik kellenek, az Alstom pedig ilyeneket szeretne eladni, így mindkét fél azon fog dolgozni, hogy a szerződés életben maradjon.
Fotó: Index.
