Az Angela Merkel bukással felérő győzelmével zárult német szövetségi választások egyik érdekessége, hogy az új német parlament az elvi 598 helyett 709 tagú lesz. Honnan jön a plusz 111 képviselő és miért?

Azt szokták mondani, hogy a magyar választási rendszert a német mintájára alakították ki, de a hasonlóság meglehetősen felületes. Mindkét országban van egy egyéni és egy listás szavazata minden választónak, azonban a szavazatok felhasználása teljesen más. Magyarországon a két szavazatot együtt használjuk, Németországban a kettő inkább kiegészíti egymást: az első szavazat az egyéni képviselők megválasztását szolgálja, míg a második a teljes Bundestag pártarányait hivatott meghatározni. A teljes Bundestagba beletartoznak az egyéni képviselők is, így nem nehéz belátni, hogy a két szavazattal számolt szavazás eredményét nem mindig lehet összehozni. Legalábbis a parlement létszámának megtartása mellett. Az elv ugyanis az, hogy az ilyen, vagy olyan alapon megszerzett képviselői helyek "járnak". 

A képviselőhelyek kiosztása nem egyszerű. Első körben (egy úgynevezett szétosztási módszerrel) meghatározzák az egyes tartományokra jutó parlamenti helyek számát, majd a tartományon belül leadott szavazatok szerint ezeket a helyeket szétosztják a pártok között. Az egyes pártokra jutó mandátumokat szövetségi szinten összesítik és a párt mandátumainak száma nem lehet kisebb sem ennél, sem a megszerzett egyéni mandátumok számánál. Amikor egy párt több egyéni körzetet szerez meg, mint amit az összesített listás eredmény alapján várnánk, azt mondjuk, hogy túllógó helyeket kap. 

Mét nem vagyunk készen, hiszen a választás alapvetően arányos*, s amikor az egyik párt túllógó helyeket kap, sérül az arányosság. Ilyenkor a többi párt kiegyensúlyozó mandátumokat kap. A német választási rendszernek ezek megszokott velejárói, de az ilyen méretű korrekció eddig példátlan. 

Ilyenkor mindig érdekes megnézni, hogy a hazai választási adatokra alkalmazva milyen eredményt kapunk**. A 2014-es országgyűlési választások során a Fidesz és szövetségese szinte minden egyéni körzetet megnyert. Az így kapott 96 képviselő már több, mint ahány hely (93) összesen járna az 5% feletti pártokra leadott szavazatok között elért aránya (46,74%) alapján, ezért egyáltalán nem kap további listás mandátumokat. 

Ezek a túllógó szavazatok ugyanakkor felborítják a listás szavazatok alapján járó egyensúlyt, s ezért a többi párt 2-2 további mandátumot kap, es ez adja ki a végső mandátumkiosztást. 

Jól látszik, hogy a Magyar Országgyűlésben is szükség lenne az arányossághoz kiegészítő helyekre, bár sokkal kevesebbre, mint Németországban. Persze az is látszik, hogy mennyivel könnyebb itthon nagyot nyerni - az ábrát látva biztos sokaknak lesznek álmatlan éjszakái (így vagy úgy).

* A parlamenti küszöb alatti eredményt szerző pártok eredménye ebbe nem számít bele.
** Pontos szétosztások helyett kerekítéseket alkalmaztam, illetve német tartományi összesítést nem alkalmaztam megyei szinten - úgy vettem, hogy az ország egyetlen tartományból áll.