2010. szeptember 16. írta: Kóczy László

Jól írni

William Zinsser "On Writing Well" című könyve nem csak az újságíróknak kötező olvasmány, de tulajdonképpen mindenkinek, aki ír. Egy régi barátom javasolta, megvettem, rongyosra olvastam. A kutatás ugyanis csak részben agymunka (labormunka, adatbányászat, kinek mi), legalább ekkora szerepet kap az eredmények leírása is.

A publikálás fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni; arról már volt szó, hogy hol érdemes publikálni, a kérdés, hogy mit. A kettő persze összefügg, de ettől csak fontosabb lesz jól írni. Az, hogy valaki jól ír, részben - gondolom - adottság. Senki nem lesz Arany János puszta szorgalommal - bár még az általam igen nagyra értékelt Maugham is rengeteget dolgozott azon, hogy úgy írjon, ahogy. Egy kutatónak nem kell irodalmi Nobel-díjra törekednie, ilyet tudományos cikkért legfeljebb Zamjatyin utópisztikus világában kaphat. Nem is ez a cél.

A cél az, hogy amikor egy olvasó kezébe veszi a tanulmányt, a cím keltse fel érdeklődését, az absztrakt és a bevezető csigázza fel, és hogy mire ez a lelkesedés elmúlna, már legyen túl a fogalmak és a jelölés bevezetését tartalmazó száraz fejezeteken. Így van esély rá, hogy végigolvassa, megérti, megszereti, beépíti saját kutatásába. Hiába a nagy eredmény, ha aztán elfelejtődik - hogy a hivatkozás értékéről (pl. előmenetel szempontjából) ne is beszéljünk. Vagy arról, hogy ha már a kutató oly sokat dolgozott az eredményen és -feltételezem- szeretné, ha valakinek elmesélhetné.

Zinsser rendkívül olvasmányos és szórakoztató stílusban vezeti végig az olvasót - vagyis írót! - a jól írás apró trükkjein. A könyv olvasása nem garancia a jó cikkekre, de az elvek beépülnek az író tudatalattijába, lelkiismeretbe.

Az újraírás a jól írás lényege. Amikor az író (kutató, stb) végre papírra veti gondolatait/eredményeit, úgy érzi, az a pár oldal maga a megtestesült tökély: Egyszerűen csodálatos, jobb nem is hozzányúlni. Nos, ezt az érzést le kell küzdeni, tudomásul kell venni, hogy az első változat csak egy vázlat, most jön a munka neheze, a szöveg csiszolása. Ehhez adta ajándékul Isten a Delete gombot. Akit érdekelnek a részletek, olvassa el az erről szóló szakaszt (pp. 83-87).

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy a blogok, de akár a hírportálok szerzői sem olvasták Zinsser örökbecsű művét, vagy legalábbis ezt a részt valahogy átugrották. Én ugyan olvastam, de egy elég összetett optimalizálási problémát kell folyamatosan megoldanom, aminek az egyik egyenlőtlensége valahogy úgy néz ki, hogy 40<24, így 1-2 alapos átolvasásnál nem jut többre idő.

A blog.hu -feltételezem, hogy pusztán a Web 2.0 színvonala iránti elkötelezettségből- lisszabonos posztom írásakor úgy gondolta, hogy a toldozgatás-foldozgatás nem elegendő, a kész szöveget újra kell írni és az egyik mentésnél visszavonhatatlanul törölte a vázlat 90%-át. Újraírás alatt nem ezt kell érteni: Nem azt, hogy írunk egy vázlatot, majd egy második, majd egy harmadik vázlatot. Az újraírás jelentős része az első próbálkozással leírt nyers szöveg átformálása és finomítása (Zinsser, 2006, p84).

Hogy a végső változat jobb lett-e, mint az első vázlat, nem tudom. Nem öröm egy ilyen hosszú szöveget újraírni - Zinsser sem írni szeret, hanem újraírni. Mint írja, öröm az, mikor egy felesleges szó, kifejezés, vagy mondat semmivé válik. Öröm egy szertelen szót egy pontosabbra, színesebbre cserélni. Öröm két mondat kapcsolatát szorosabbá tenni. Öröm egy darabos mondatnak kellemesebb ritmust, dallamosabb hanzást adni. Minden apró változtatással érzi, hogy közelebb került a célhoz és mikor odaért az nem az írásnak, hanem az újraírásnak köszönhető.

Hivatkozás