Ha a korábbi bejegyzésem után partner, szülők, témavazető nyomására "kedvet kaptunk" a job markethez, még számtalan módja van annak, hogy valami apró trükkel agyoncsapjuk a jelentkezést, ha mégis inkább itthon akarjunk karriert építeni. Íme 10+1 ötlet, melyekkel minimalizálhatjuk a munkavállalás esélyét.

1. A nem-jelentkező

A legegyszerűbb, ha a jelentkezést az utolsó pillanatra hagyjuk, rábízva magunkat a Technika Ördögére, de még elegánsabb és biztosabb, ha eleve rossz címre küldjük az egészet és így tényleg csak akkor fognak a pályázattal foglalkozni, ha valaki extra rendes és nagyon kevés jelentkezést kaptak. Fél pontot kap az is, aki összekeveri a címeket, állásokat és egy spanyol email címen egy budapesti állásra jelentkezik (vagy fordítva).

2. A motiválatlan

Legjobb, ha egy minél általánosabb levelet küldünk ("Dear University/Bank/Consulting Firm/Etc."). Semmilyen módon ne utaljunk a felhívásra, annak tartalmára, az ott dolgozókra. Legjobb ha érződik a levélen, hogy még a földrész sem biztos. Esetleg írjuk is bele, hogy még sohasem jártunk ott, de mivel drága a repülőjegy, reméljük, hogy egy flyout révén ingyen megnézhetjük. 

3. A szerény

A JMP (job market paper) kiválasztása fontos. Mivel a legtöbb pályázó legalább egy fél éve csak ennek a cikknek a polírozásával tölti az idejét, legjobb, ha valami fércelt vackot adunk be, hiszen ezzel is kitűnhetünk a tömegből. Mire gondolok? Legjobb, ha már a címben van helyesírási hiba, de az absztrakt, bármely fejezetcím, kiemelt, vastag betűs rész odavonzza az olvasó szemét. Legyenek befejezetlen mondatok, felesleges, elvarratlan fejezetek. Próbáljuk az eredményeket ködösíteni. Legjobb persze, ha a cikkben nincsenek is állítások, tételek, vagy ha vannak, dugjuk el őket a szövegben. Mivel a legtöbben a csúcslapokba szánják a cikküket, minimum vagány, ha egy huszadrangú folyóiratban megjelent cikket jelölünk meg JMP-ként: így egyrészt papírunk van róla, hogy a cikk gyenge, másrészt eggyel kevesebb cikkre kerül majd a munkaadó neve, ezzel is csökkentve az értékünket! Végül válasszunk egy többszerzős, nálunk szeniorabb kutatókkal írt cikket, hogy még véletlenül sem gyanakodjanak arra, hogy ezek a saját eredményeink lennének. 

4. Az öndícsérő

Ajánlólevelet többféleképpen is be lehet nyújtani. Az amatőrök közvetlenül az ajánlókat kérik meg, hogy az - egyetem-specifikus - ajánlólevelüket közvetlenül a jelentkezési címre küldjék. Egyes intézmények előre bekérik a - nem egyetem-specifikus - ajánlóleveleket, amiket a doktoranduszuk minden jelentkezése után (alig percekkel) egyben küldenek. Ha az ajánlóleveleket magunk továbbítjuk, elkerülhető, hogy az ajánlók az objektivitás szellemében apró kritikai észrevételeket is tegyenek. A legjobb, ha bármiféle aláírás nélkül küldjük ezeket a leveleket, így az egész olyan, mintha a mi írtuk volna!

5. A szuper

Az ajánlólevél tartalma sem mindegy. Az nagyon átlátszó, ha olyan ajánlót kérünk fel, aki haragosunk és nyilvánvalóan csak rosszat ír rólunk. Persze ha elvállalja, akkor többnyire csak valami finom kritikára számíthatunk ("inkább oktatásra ajánlom"=gyenge kutató; "szereti az adminisztratív feladatokat"= másra úgysem jó, "remélem szerencsésebb lesz a jövőben"= eddig nulla). A csúcs az a mondat, amit egyszer saját szememmel láttam: Örülhet, ha majd önnél dolgozik ("You will be lucky if you can get him to work for you.") - értsük, ahogy akarjuk... A legjobb persze egy, az önéletrajzzal teljesen disszonáns, égbe dícsérő ajánlás, hiszen ez az ajánlót teljesen hiteltelenné teszi.

6. A problémás

Ha nem kapunk interjúmeghívást, nyert ügyünk van, de akkor se adjuk fel, ha kapunk. Már az interjú időpontjának egyeztetése is ad egy kis játékteret. Eleve várjunk a válasszal: ne érezzék, hogy túl lelkesek vagyunk. Gondolják azt, hogy minden más jelentkezésünk előrébb van. Kérjünk más időpontot, majd módosítsuk azt is többször! Itt azért meg kell említenünk egy esetleges mellékhatást: esetleg azt hiszik, hogy sok meghívást kaptunk és ezért az értékelésünket felfelé módosítják.  

7. A természetes

Az interjúknak megvannak a szabályai; így sokat késni, vagy meg sem jelenni azért durva. Viszont a megjelenés terén azért vannak lehetőségek. A job markethez készült útmutatók pontosan leírják, hogy milyen öltözékben kell megjelenni (pl a fekete cipő elegáns legyen, de ne vadi új), de aligha várhatja bárki, hogy majd úgy ismer meg minket, ha nem magunkat adjuk! Válasszunk kényelmes ruhát, kényelmes testhelyzetet. Ha azt vesszük, hogy a legtöbb pályázó messze a legjobb oldalát próbálja mutatni (sőt!), várható, hogy jobb benyomást tesznek az interjúvolókra. Nyilván mindenkinek kényelmesebb lenne, ha informálisan mennének ezek a beszélgetések, de az egész olyan, mint egy fogolydilemma, ahol az "öltöny" a domináns stratégia.  Sajnos ha túl szimpatikusak vagyunk, előfordulhat, hogy a laza öltözetben is szeretnek, ráadásul keringenek történetek elkeveredett reptéri csomagokról. 

8. Az ápolatlan

Ennél sokkal egyszerűbb stratégia - bár némi készülést igényel - az ápolatlanság. Régen elég volt, ha az ember borostásan jelent meg; ma már a borosta divatos, létezik ápolt borosta is. Ugyanez a probléma a szakállal is. Viszont van egy ilyen nő-amerre-tetszik arcszőrzet is. A hajjal - nemsemlegesen - ugyanez a helyzet. A rendetlen, ápolatlan haj hasonlóan hatásos lehet. Számíthatunk arra, hogy lesz a bizottságban valaki, aki nem csak a kutatót látja, hanem a kollégát is keresi és arra gondol, hogy ha valakinek reggel a borotválkozásra, vagy fésülködésre sincs ideje, akkor talán a fogmosásra sincs... és vajon ki lesz az, aki aztán képtelen lesz a félévzárási határidőket betartani? 

9. Az őrült

Feltéve, hogy a saját kutatásunkról összefüggően beszélünk, nehéz igazán elrontani egy interjút. Itt nincsenek jó vagy rossz válaszok, viszont megpróbálhatunk furcsán reagálni. Például, ha megkérdezik, hogy szeretnénk-e ezt vagy azt a tárgyat tanítani, akkor a sablonos válasz helyett (persze, már tanítottuk is, vagy simán felkészülünk) kigyullad egy fény a szemünkben és elmondjuk, hogy épp ideje, hogy a kis férgek megtanulják mi az a... (és itt valami durva technikai fogalom jön valami PhD szintű kurzusból). 

10. A disznó

Ha mindezek ellenére meghívást kapunk egy flyoutra, elég nehéz dolgunk van. Persze el lehet játszani mindezeket újra, de ha az interjún sem jött be, itt valami újjal kell előállni. Ha van egy amúgy korrekt JMP-nk, nehéz az előadást elrontani, új elemként csak az étkezés jelenik meg. Egy egyetemi legenda szerint az oxfordi All Souls College-ben volt egy olyan elit ösztöndíj, amire egy hosszú folyamat során választották ki a nyertest. A folyamat egyik utolsó állomásaként meghívták vacsorára és olyan ételeket kínáltak (pl: főtt kukorica, szőlő), amit lehetetlen ízlésesen elfogyasztani. Ilyen tesztre egy flyouton nem kell számítani, de azért a vacsora többféle lehetőséget kínál a bukásra. Indíthatunk valamilyen lehetetlen étrenddel (seafood only vegán; fruitariánus). Az is szórakoztató lehet, ha az étteremben indításnak valami drága koktélt rendelünk. Vajon közbeszólnak a vendéglátók, vagy majd magyarázkodnak az adminisztráción a furcsa tétel miatt? A gusztustalan evés - nem ragozom - előrevetíti megannyi élvezhetetlen munkaebéd képét. Ha ez nem jönne be, a mértéktelen ivás majd válogatott (rasszista, szexista és disznó) viccek mesélése biztos sikert hoz. 

+1. A késleltetett elutasító

Ha minden hiába és állást ajánlanak, nincs mit tenni, vissza kell utasítani. Ezt lehet finoman tenni, például lehetetlen fizetési követelésekkel, de ha ez sem segít, akkor végső megoldásként tényleg nemet kell mondani. Lehetőleg minél később. Ha ezt a nyár folyamán tesszük, amikor már mást biztosan nem tudnak felvenni és a ránk tervezett oktatási terhelést a meglevő munkatársak között kell majd elosztaniuk, akkor bónuszként nevünk közszájon forog majd, nemhogy állást nem fogunk kapni, de beküldött cikkeinket is kiemelt (negatív) figyelemmel fogják kísérni.