Viviane Reding, az EU igazságügyi biztosa nehezményezte, hogy az uniós cégek még mindig csak elenyésző arányban alkalmaznak nőket vezető testületeikben. Ha ez nem változik, akár uniós kvótákat is bevezethetnek. Precedens nélküli húzás lenne, kérdés, mi a hatása?
Az egyetem, ahova jártam, az utolsók között adott nőknek diplomát, bár női hallgatói már évtizedekkel korábban voltak. Első bázisuk éppen a kollégiumom, a Girton volt, - talán innen is az érdeklődés - jó messze a várostól, biztos, ami biztos, nehogy összezavarják a férfihallgatók fejét. Végignézve a régi képeken elszánt, tudásért való küzdelemben megedzett nőket látunk, sokan közülük sokra vitték.
Ez nem is annyira meglepő. Aki ilyen ellenszélben is képes lépést tartani, az nyilván a legjobbak közé tartozik. Hiába vagyunk a XXI. században, hiába nagyobb a nők között a diplomások aránya, ezt például az Országgyűlés összetétele, vagy a tudományos életben vezető szerepet kapó nők aránya nem igazán tükrözi. Ez kihat a közjavak elosztására, de így eshet az is, hogy egy csecsemővel szavazó EU-s képviselőnő kisebb médiaszenzációvá válik. Az a nő, aki ezek után vezető pozícióba kerül, valószínűleg messze alkalmasabb, mint hasonló pozícióban levő férfitársai.
A kvóták és az ezzel járó pozitív diszkrimináció természetesen segít egyeseknek az állások megszerzésében, ugyanakkor az üzenet is az ellenkezőjére változik. Ha egy nő pusztán azért is bejuthat egy cég vezetőségébe mert nő és az érdemek másodlagosak, már teljesen más a jelzés: a női vezető az, aki neme és nem szakértelme alapján került kinevezésre. Sajnos ebből a szempontból mindegy, hogy egyenlő esélyek, vagy esetleg negatív diszkrimináció mellett is vezető lenne. Véleménye, utasítása ennélfogva másodlagos. Azt ugyanis, hogy a kvóták hátán vezetővé vált nők valóban vezethessenek is, ez a szabályozás sem szavatolná.