Folyt köv, mondhatnánk, az Éden Hotel ötletgazdái nem sok játékot ismernek. Miután eléggé kiszámítható módon a Kristóf-Alíz páros jutott a döntőbe, egy bizalmi játék következett: 2,5 millió forintonként növekvő nyeremény mellett bármelyik fél kiszállhat: ekkor ő viszi az egész nyereményt, míg a másik semmit. Hogy kell ezt a játékot játszani?

A hogyvolton mindennek elmondják Kristófot, hiszen ő volt az, aki a hűségtesztet... hm... sikerrel vette. Kár, hogy a játékot egy ilyen játékkal kellett megnyernie és nekem sosem volt szimpatikus, de a játék szempontjából ezek lényegtelen dolgok.

Mint tudjuk, a max nyeremény 25 millió. Nyilván megéri az utolsó pillanatban kiszállni, hiszen akkor majdnem az egész pénzösszeget elvihetjük. Ha igazán rendesek akarunk lenni, még megtehetjük, hogy a partnernek is adunk belőle, a kiszállás célja csak az, hogy a másik ne csapjon be minket. Természetesen ugyanezt eljátszhatja a másik úgy is, hogy nem osztozkodik, hiszen erre nem kényszeríti semmi. Így megfontolandó eggyel korábban kiszállni. És így tovább. Ha két teljesen racionális játékos (robot) játszik, akkor akár 2.5 milliónál is érdemes lehet kiszállni, de a kommentelők véleménye egy gyors közvéleménykutatást is ad, amiből az tűnik ki, hogy a magyarok többsége nem szállna ki 12,5 millió alatt. Pontosítsunk: a többség úgy gondolta, hogy "legalább 15 millióig várni kellett volna". Ha egy általános okoskodással ez jön ki, akkor természetesen pont eggyel korábban, azaz 12,5 milliónál kell leejteni a labdát.

Ha ugyanez megfordulhat Alíz fejében is, még korábban kell a megelőző csapást indítani. Szerencsére Kristóf az elejétől fogva megfigyelhette Alízt, aki ráadásul az utolsó percekben is elismerte, hogy sok pénzért otthagyná "barátait". Mivel Alízt a több pénz motiválta, Kristóf viszonylag biztos lehetett benne, hogy Alíz addig biztosan fogja tartani a labdát, amíg a hűséggel "simán" elérhető nyereményt meg nem haladja a tét.

A játéknak van egy érdekes - és szomorú - tanulsága. Kultúránként különböző a közös(ségi) és a személyes érdek közti átváltás árfolyama. Azt szoktam mondani, hogy buszokat kell megnézni. Hollandiában mindenki rengeteg adót fizet: a buszok újak, szépek, légkondicionáltak, a személyautók öregek, kopottak. Nálunk a személyautók jelentős része többet ér, mint egy-egy BKV-s busz. Ebben a játékban - a kommentelők véleménye szerint - akkor érdemes kiszállni, ha az ember kicsit többet kap, mint ha végig marad(hat)na. Ezért tűnnek el színesfém-szobrok, vezetékek, hiszen a milliós közösségi kárt kompenzálja a pár ezer forintos személyes előny. Vagy ezért vannak néha értelmetlennek látszó nagybruházások, ahol az egyes döntéshozókhoz csöpögő százezrek(?) vagy milliók(?) bőven megérik a sokmilliárdos közösségi költséget.

Kristóf ott hibázott, hogy azt feltételezte, hogy Alíz ilyen olcsón adja becsületét.