A Google már eddig is hasznos volt a hivatkozások vadászatában - olyannyira, hogy egy széles körben használt szoftver, a Publish or Perish épülhetett rá. Most úgy döntöttek, hogy a hivatkozási statisztikák elemzését házon belül is meg tudják oldani. Itt az új Google Scholar Citations.

A Google Scholar (és persze a PoP) használatában az egyik nehézség a keresett művek kiválogatása a rengeteg találat közül. Ehhez nem kell gyakori név, elég egy-két termékeny felmenő. Ha regisztrálunk az új szolgáltatásra (erre egyelőre korlátozott számban van lehetőség), rögtön csoportosított találatokat kapunk. A kiválasztás után egy saját szerzői oldalra jutunk, ami a felsorolt cikkek (könyvek, tanulmányok, stb. - minden, amit a Google talált) mellett megadja a hivatkozások számát, a h-indexet (a legnagyobb h, amire teljesül, hogy a szerzőnek h cikkére legalább h hivatkozás érkezett) és az i10 indexet (a sok -legalább10- hivatkozást kapott cikkek száma), illetve egy grafikont a hivatkozások kor szerinti megoszlásáról - nagyjából ugyanazt, mint a Microsoft Academic Search.

Az oldal nézegetésén túl sok mindent nem csinálhatunk. Feltölthetünk profilképet (kész csoda, hogy a Google nem javasol egyet a netről!), email címet, affiliációt. Törölhetünk és összevonhatunk cikkeket. Kiegészíthetjük és javíthatjuk a listát - általában az adatbázis-tisztító funkciók működnek. Az oldalt nyilvánossá tehetjük és akár publikációs- és hivatkozási listaként is használhatnánk.

A tényleges használatig azért néhány dolog megoldásra vár: jelenleg nem különülnek a függő- és független hivatkozások, holott rendszerint csak az utóbbiakat illik számolni. Nincs lehetőség arra, hogy a hivatkozásokat javítsuk, pedig ott is sok a pontatlanság és a Google Tudós néha még olyan hivatkozásokat sem ismer fel, amit a Google mezei keresője megtalál. Szóval, amíg ezek nem működnek, marad az MTMT.