Az Olimpia a legrangosabb sportesemény és ma délután is gondolom egy emberként szurkolt Gyurta Dani sikeréhez az ország. Az úszás sem a nyers erőről szól, de abból óriási botrány lett, hogy a női páros tollaslabda tegnap előtti fordulójában a párosítások furcsasága miatt két meccsen is a csapatok -taktikai megfontolásból -  veszíteni próbáltak. Négy párost diszkvalifikáltak. Miért is?

Itt nem arról volt szó, hogy doppingoltak, vagy hogy bundázták a meccseket, hanem azért (nem) játszottak, hogy elkerüljenek bizonyos ellenfeleket. Természetesen kérdés, hogy miről szól az Olimpia: A tömegek szórakoztatásáról? Multi-milliárdos biznisz, ahol a közönségnek jól kell laknia? Vagy az a cél, hogy a sport szabályainak megfelelően valaki megszerezze az olimpiai aranyat? Ha az utóbbi, akkor aligha ítélhetjük el a fenti tollasozókat. Inkább azt kellett volna hazaküldeni, aki olyan szabályokat hozott létre, amelyek ezt a fura játékot eredményezik. A játékosok ugyanis az ösztönzők szerint fognak cselekedni. Furcsa ösztönzők, furcsa meccsek. 

A bajnokságok megoldása egyébként egy közel sem egyértelmű matematikai feladat. Még akkor sincs könnyű dolgunk, ha a meccseket már lejátszották és ennek alapján kell meghatározni a sorrendet. Valami ilyesmivel foglalkozik egyébként ma megjelent cikkem "The intellectual influence of economic journals: quality versus quantity", csak ebben tudományos folyóiratok között szeretnénk bajnokot hirdetni, s ami még nehezebb a többi lapot is rangsorolni.

Arról sajnos nem tudok, hogy bárki foglalkozott volna a bajnokságok tudományos tervezésével, pedig láthatólag ez is egy érdekes és aktuális feladat.