Érdekes írásban kapcsolja össze Daniel Nations a blogírást a játékelmélettel. A posztok tele vannak kereszthivatkozásokkal, trackbackekkel, amik mind arra csábítják az olvasót, hogy hagyja ott az oldalt és szörföljön tovább. Látszólag balgaság, mégis sokan csináljuk. Hol itt a ráció?

Egy blogot az olvasók teszik érdekessé, én sem írnék, ha nem olvasna senki. Az olvasók többféleképpen felfedezhetnek egy blogot: keresés, de főleg hivatkozás révén. Egy blognak jó, ha sűrű a hivatkozási háló, hiszen így jó esély van rá, hogy a random szörfös véletlen rátalál. Bár a random szörfös nem kereste a blogot, vagy nem ezt a blogot kereste, visszatér, ha érdekesnek találja. Persze, ha visszatér is, nem lesz sokkal több ideje a szörfölésre, így mindenütt egy picit kevesebbet marad, így ott is, ahonnét érkezett. Ezzel együtt valószínű, hogy a küldő és a hivatkozott oldalon összesen több időt tölt (a többi weblap kárára), tehát ők ketten -együttesen- jól jártak. Ha a hivatkozott oldal hasonló módon vissza is küld olvasókat már teljes a boldogság. Ugyanez működik több oldal esetén is. Vegyünk tehát egy olyan világot, ahol a blogok sokat hivatkoznak egymásra, és szépen szállítják az olvasókat és tegyük fel, hogy az egyik blog törli a kimenő hivatkozásokat. A többiek továbbra is szállítják a látogatókat, de ő nem veszít el senkit. Nem utolső sorban az olvasó nem fog az írás közepén elnavigálni máshova. A webes kultúrától való egyoldalú eltérés tehát egyértelműen kifizetődő. Ha minden blogger így gondolkodik, eltűnnek a hivatkozások, az egész blogos közösségnek vége.

Ez egy jólfejlett többszereplős fogolydilemma, aminek sajnos ismert a Nash-egyensúlya: a közjóhoz a bloggerek nem járulnak hozzá. Nos, az eddigiektől a kérdés lehet világosabb, de a válaszhoz nem kerültünk közelebb. Azt hiszem a válasz három részből áll. Egyrészt a bloggerek többsége nem így gondolkodik, csak tolja a szöveget, élvezi a web 2.0-t. Beszélhetünk arról is, hogy egy elvileg végtelen sokszor ismátlődő játékról van szó, ahol kialakulhat egy hatékony egyensúly. Például megbeszélhetnék a bloggerek, hogy amíg valaki kellő mértékben teleszórja posztjait hivatkozásokkal, addig OK, de ahogy a hiperlinkek sűrűsége egy bizonyos szint alá megy, feketelistára kerül és soha többé nem hivatkoznak rá. Őszintén szólva, a blog.hu szerződési feltételei között ilyet nem találtam és a hamarosan sorra kerülő tudományos blogtalálkozó programpontjai között sem szerepel egy ilyen megállapodás ratifikálása.

Szerintem a harmadik válasz ennél hihetőbb, nevezetesen, hogy kialakult egy olyan rendszer ezekkel a trackback hivatkozásokkal, ami tulajdonképpen automatizálja a visszahivatkozást. Ha az A blog számára érdekes volt a B blog, akkor valószínűleg a B blog olvasót is érdekli majd, hogy miért. Mondhatjuk, hogy ez egy nagyon jó eszköz a kooperáció elősegítésére (bár a kooperációtól ez még nonkooperatív játékelmélet marad).

Érdekes, hogy a trackback csak cégen belül működik, a különböző blogger oldalak között már kevésbé. Valószínűleg nem lenne lehetetlen egy közös normát felállítani, de kérdés, hogy mondjuk egy olyan nagy cégnek, mint a blog.hu, vagy nemzetközi szinten a blogspot, vagy a Worldpress megéri-e megnyílni és olvasókat szállítani a kis cégek felé is.

Ha valaki úgy érzi, hogy ugyanez a gondolatmenet levezethető a folyóiratok közötti hivatkozásokra is, nem téved. Apró különbség, hogy ott bizonyos számú hivatkozásra szükség van, hogy ne érhessen minket a plágium vádja - az ilyesmit a weben kevésbé veszik szigorúan. Mindenesetre ezzel is magyarázható, hogy a pörgősebb területeken (pl. orvostudomány) cikkenként is sok a hivatkozás, hiszen ott szinte azonnal jöhet a válasz, míg a játékelméleti cikkekben kevés a hivatkozás. Itt néha olyan nagy a publikáció és a rá kapott hivatkozás közötti időszak, hogy addigra a kutató már teljesen mással foglalkozik, a válasz már nem időszerű. Persze az is közrejátszhat, hogy a játékelméleti cikkek szerzői jobban felismerik rövidtávú érdekeiket, hiszen tudják mi a játék Nash-egyensúlya...

 (Illusztráció: Martin Stabe: Visualising the UK journalism-blogger network egy rendkívül érdekes cikk, ami a brit újságíró-bloggerek kapcsolatrendszerét elemzi - még 2007-ben.)