Amikor a publikálás fontosságát hangsúlyoztuk, két apró részleten gyorsan átsiklottunk. Az egyik, hogy legyenek eredmények. Talán furcsa, hogy ezt egyáltalán megemlítem, de találkoztam olyan esettel, amikor valaki a publikációs "lehetőség" miatt ír cikket, nem pedig azért mert van egy eredmménye, amit meg akar osztani a nagyvilággal. Inkább ne is gondoljunk bele, hogy az ilyen felállásból milyen cikkek születnek... Sajnos azonban a jó eredmény nem elegendő: a top publikációt a második vonaltól, a sikeres TDK szereplést a futott még kategóriától gyakran csak a tálalás választja el. Hogyan lesz az eredményből jó cikk?

A TDK dolgozat beadása után a versenyzőnek csak az előadás során van lehetősége megvédenie a dolgozatát, de akkor az írásbeli dolgozat hiányosságai okán elvesztett pontokat pótolni már nem lehet. Egy folyóiratcikk esetében a jó eredmény még a gyatra tálalás mellett is kaphat felkérést az átdolgozásra, de csak egy szinttel rosszabb lapban, mint amit az eredmény megérdemelt volna.

Pár éve Budapesten került megrendezésre az Európai Közgazdász Társaság éves konferenciája, ahol volt egy beszélgetés "Hogyan publikáljunk top folyóiratokban?" címmel. Larry Samuelson, az Econometrica akkori főszerkesztője szerint a baj az, hogy sokan azt hiszik, hogy majd ráér az átdolgozás során rendesen megírni a cikket. Íme az érvelés: Még ha egy cikk - a közgazdaságtanban csillagászatinak számító - 100 hivatkozást is kap, ennek nagy része átvett hivatkozás. Talán ha huszan kézbevették a cikket, ebből talán 4-5 szerző, ha továbbjutott az absztraktnál. Ebből egy pár biztosan van, aki az eredményeket csak felületesen olvasta el és jó, ha 1-2 lesz, aki részleteiben tanulmányozta a cikket. Mivel egy jobb folyóiratban 2-3 bírálóra számíthatunk, ezzel el is jutottunk a bírálókhoz!

A megfelelő tálalás talán legnyilvánvalóbb része a megfelelő struktúra megtalálása. Tudom, hogy fogalmazás órán megtanultuk, hogy egy írásnak három része van: bevezetés - tárgyalás - befejezés, de ezt most gyorsan felejtsük el. Egy cikknek négy fő része van: bevezetés - alapok - eredmények - befejezés. A mai írásban a bevezetőről lesz szó, a folytatás majd következik.

A bevezetés

Cím

A bevezetés a címmel kezdődik. A címválasztás egy külön művészet. Fontos, hogy megragadja figyelmet, de fontos, hogy azoknak a figyelmét ragadja meg, akik el is fogják olvasni a cikket. William Thomson "Guide for the young economist" c. örökbecsű művében a leíró, a főbb eredményeket megfogalmazó cím mellett teszi le a voksát. Tehát ő ennek az írománynak a "Egy cikk négy részből áll: bevezetés, alapok, eredmények, befejezés" címet adná. A pontenciális olvasó pontosan tudja, hogy mire számítson, és ha elolvassa a cikket, nem is fog csalódni. A módszer hátránya, hogy a cím nem ad semmit a cikkhez, amilyen könnyű felismerni, olyan könnyű elfelejteni is. Egy "szexi" cím épp ellenkezőleg működik: mivel érdekes, sokan kézbeveszik a cikket. Ha sokan veszik kézbe sokan olvassák el az absztraktot, a bevezetést, sőt talán magát a cikket is, bár több lesz a csalódott olvasó. Aki elolvasta, emlékezni fog rá. Sajnos szexi címet nehéz kitalálni, ehhez érzék kell. Egy frappánsnak gondolt címnél nincs rosszabb.

Absztrakt

A cím után jön az absztrakt. Az olvasók jelentős része eleve csak ezt látja. Itt megintcsak kétféle filozófia létezik. Az őszinte megközelítés az absztraktban a terjedelemnek megfelelően ismerteti az eredményeket. A "krimi" megközelítés megpróbálja felcsigázni az olvasót: X és Y axiomatizálták az ilyenésilyen értéket. Egyszerű játékok esetén a Z axióma nem értelmezhető. Megmenthető-e a karakterizáció? Nyilván izgalmas a kutatás, de azért ne higgye senki, hogy ő a tudomány Poirot-ja, vagy éppen Agatha Christie-je: ez az út csak akkor működik, ha az olvasó végig is olvassa a cikket, különben az eredményt nem tudja meg (még akkor sem, ha amúgy érdekelné). Az öszite megközelítésnél legalább az eredményt látta az olvasó és aztán eldönti, hogy így érdeklik-e a részletek. Végül fontos megjegyeznünk, hogy a fizetős folyóiratok esetében sokan csak az absztraktot látják és ennek alapján döntik el, hogy fizessenek-e 20 dollárt a cikk olvasásáért. Egy fontos eredményért még csak-csak fizetnék (egyébként fizet valaki egyáltalán?), de krimit ennél olcsóbban is olvashatok.

Bevezető

Ezzel végre rátérhetünk magára a cikkre. Van, aki az absztraktot copy-paste-eli és ezzel e is veszti az olvasót, aki nem szereti, ha valaki mindent kétszer mond (kétszer mond). A bevezetés célja az érdklődés felkeltése, fenntartása. A bevezetés rendszerint egy szakasz/fejezet, értelemszerű címmel. Három fő része van: Motiváció, téma, tartalomjegyzék.

Meg kell győzni az érdeklődőt, hogy olvassa el a cikket, hogy a téma aktuális, releváns, őt érinti. Ez rendszerint pár elfogadott, "kanonizált" állítással kezdődik: az olvasó kényelembe helyezi magát, azonosul az íróval. De ekkor jön egy komplikáció. A komplikáció tulajdonképpen az a probléma, amire a szerző válaszolni akar. A tudományban sok a mesterkélt probléma, de ha jó volt az első pár mondat, akkor remélhetőleg az olvasó is érdekesnek érzi a problémafelvetést. És továbbolvas. A problémára választ is kell adni, vagy legalábbis ígérni. A "téma" az eredmények, a cikk fő üzeneténe ismertetése. Itt már lehetőségünk van az absztrakt pár sora helyett akár egy oldalt az eredményekre szánni, bár továbbra is igaz, hogy a jelölést, bonyolultabb fogalmakat mellőznünk kell, hiszen ezekkel még nem találkoztunk. A bevezetés egyben egy utikalauz is, ami felkészíti az olvasót a továbbiakra. Hiába gyönyörű a Fuji, ha az utazó a vonat rossz oldalán nézeődik. Hiába a szenzációs 2. Tétel, ha az olvasó úgy megy el mellette, hogy észre sem veszi. A fő látványosságok bemutatása után már csak az van hátra, hogy leírjuk, mi hol található - ezt neveztem tartalomjegyzéknek.

(folyt köv.)

Hivatkozás

William Thomson (2001): Guide for the young economist, MIT Press