Pár napos hír, hogy Gáll Ferenc ügyvéd bepereli a bankokat, merthogy szerinte a bankok nem devizahitelt nyújtottak, hanem devizaalapon forinthitelt. Nem ismerem Gáll urat, de ha ügyvéd, gondolom diplomás. Ha egy diplomás ilyet mond, akkor valahol beindul egy piros alarm-alarm villogó, ami azt jelzi, hogy a közgazdasági-pénzügyi tájékozottság veszélyes szintre süllyedt Magyarországon. Hogy is van ez ezekkel a hitelekkel?

Sokakban él a western filmekből ismert bank képe: egy nagy széf, tele pénzzel. Ha valakinek kölcsönre van szüksége, a bankár kimarkol egy köteg bankjegyet és bizonyos feltételek mellett kölcsön adja. A filmbéli bankban ez csupa zöldhasú, tehát dollárban lesz a kölcsönadott pénz is. És ha forintra van szükségünk? A forint (állítólag) kevésbé megbízható pénz, így magasabb a kamat.

Ha ezt vállaljuk, ok. A bajok akkor jönnek, ha nem. Ha szeretnénk a dollárra (vagy éppen svájci frankra) vonatkozó alacsony kamatot a bank a következő ajánlatot teszi:
- Rendben, kölcsön adom Joe bácsi betétjét, de előbb át kell váltanom forintra. Joe bácsi amerikai, tehát a visszafizetett forint számára értéktelen, ezért a törlesztett forintért újra dollárt kell vennem. Még nem tudom előre, hogy mennyi forintért kapom a dollárt, de Joe bácsi pénzét csak akkor adhatom kölcsön, ha szerződésben rögzítjük, hogy a pénzét dollárban, kamatostul kapja vissza. Ez jelentheti azt is, hogy a most becsültnél több, de azt is, hogy kevesebb forintot kell havonta visszafizetni. 

A valóságban a bankok többnyire bonyolult nemzetközi intézmények; a bank nemzetközi kapcsolatrendszerét felhasználva szintén kölcsön kér: ezzel a problémát átpasszolja egy másik banknak, cserébe viszont kötelezetséget vállal, hogy ő törleszti a hitelt. Ha az ügyfél olcsón, svájci frankot kér, azt kér kölcsön, ha forintot, azt. A kettő között ismételten csak annyi különbség van, hogy más a fizetendő kamat és más devizában kell törleszteni. Jogos tehát, hogy az alacsony kamatra felvett svájci frank alapú hiteleket svájci frankban, vagy az aktuális árfolyamon annak megfelelő forintban kell visszafizetni. 

Miért nem svájci frankban kapjuk sváci frank alapú hitelünket? Ennek lehetnek jogi okai is (Magyarországon a forint a fizetőeszköz), de a rengeteg forgó svájci frank legfeljebb pedagógiai előnyt jelentene, a sok készpénz-mozgás drágítaná a rendszert. Ugyanakkor tény, hogy az átváltás árfolyamát a bank választja és legtöbbször az ügyfélnek nincs módja közvetlenül devizában törleszteni. Még akkor sem, ha ő ezt olcsóbban tudja beszerezni. Ez a rugalmatlanság felróható a bankoknak. Ez azonban a legrosszabb esetben is csak pár százalékot enyhíthetne az adósok havi terhein. Az ügyvéd álláspontja tehát gazdasági értelemben megalapozatlan.