Már nincs egy hét a tanév kezdetéig. Sok ezer gyereket kap el a gépszíj, hogy aztán legközelebb nyugdíjasként dobjon le magáról. Sokan féltik, óvják a gyereküket az iskolától: míg 30 éve - engedéllyel - akár 6 év alatt is mehetett valaki iskolába, manapság a közel 8 éves elsős sem ritka. Beszélhetnénk arról is, hogy hány elolvasatlan könyv marad a polcon azzal, hogy egy gyerek két évvel később tanul meg olvasni, de ehelyett minket most az a furcsa játék érdekel, amit a szülők játszanak.
Bár azt szoktuk mondani, hogy fiatalon fogékonyabbak a gyerekek, felnőtt fejjel nyelvet tanulni szinte lehetetlen, viszonylag jól dokumentált tény, hogy a kicsivel érettebb gyerekek előnyt élveznek az oktatásban. Horn (2009) látványosan igazolta, hogy a diákok kora jelentősen (szignifikánsan) befolyásolja a teszteredményeiket: az ugyanabba az osztályba járó idősebb tanulók (átlagosan) valamivel jobban teljesítenek. Az okokba nem akarok belemenni - nem is értek hozzá, de valahogy az érettség, az idegrendszer fejlettsége, meg hasonlók is belejátszanak.
Az idősebben iskolába kerülő gyerekek nem csak jobban tanulnak, de -mivel a többieknél fél fejjel magasabbak- kevésbé vannak kitéve az osztálytársak erőszakoskodásának, s ezek összességében sikeressé, elégedetté teszik őket az első években. Összegezve, kialakult az a vélekedés, hogy a később iskolába kerülő gyerek "időt nyer" és ez a gyereknek jó. Deming és Dynarski (2008) ugyanakkor igazolják, hogy ez a vélekedés hamis. Bár az igaz, hogy egy adott évfolyamon belül az idősebb gyerekek sikeresebbek, a későbbi években eltűnik a különbség, felnőttkorra pedig semmiféle előny nem mutatható ki. Másrészt viszont a későn iskolába kerülő gyerekek között alacsonyabb az elért iskolázottság és, miközben a tanulásba fektetett energia aligha alacsonyabb, a munkapiacra való későbbi bekerülés miatt alacsonyabb az ilyen gyerekek élete során megszerzett jövedelme. Ezzel nem csak az oktatásuk társadalmi hasznossága kisebb, de ők maguk is szegényebbek lesznek. Deming és Dynarski (2008) nem állít kevesebbet, minthogy ez az "időnyerés" okolható az érettségizők stagnáló, vagy éppen csökkenő arányáért, illetve, hogy a rövidebb munkával töltött idő miatt hozzájárul a nyugdíj körüli problémákhoz, az iskolák elhúzódása eltolja a felnőttkort kitolódik a családalapítás, eltolódik, vagy kimarad a gyerekvállalás.
Miközben egyes országokban (pl Hollandia) a szigorú szabályozás miatt már akár 4 éves korban be kell a gyerekeknek iratkozni az "iskolába", az Egyesült Államokban, vagy pl hazánkban, ahol a szabályozás lazábbá vált, nagyobb szabadságot adva a szülőknek, az iskolakezdés kora fokozatosan emelkedett. Deming és Dynarski (2008) szerinte az emelkedés legalább 2/3 részben a szülői döntéseknek köszönhető. Sajnos itt egy -szigorú szabályozás nélkül visszafordíthatatlan- folyamatnak vagyunk szemtanúi, amit egy egyszerű evolúciós játékkal modellezhetünk.
Vegyünk pár iskolás korú gyereket és a szüleiket. Az osztályban megjelenik pár nagyobb gyerek: ezeket soha nem verik meg a társaik, jobbak matekból, talán már eleve tudtak olvasni. Egy szóval: jobban teljesítenek. A következő évben a szülők (akik az előző évi tapasztalatokról mindent tudnak - ilyenek a szülők) ezt látva döntenek: akinek fontos, hogy a gyereke jól tanuljon, ne macerálják a többiek, inkább várnak egy évet. Ezzel egyrészt nő az idősebb gyerekek aránya, másrészt van egy szelekciós tényező is: a gyerekük sorsával legtöbbet foglalkozó: képzettebb, jómódúbb szülők gyerekei kerülnek később iskolába, tovább erősítve a hatást. Egy idő után már nem a "nagyok" védettségéről, iskolai sikereiről beszélünk, hanem, hogy a kicsik lemaradnak, rosszul teljesítenek, sőt a nagyok terrorizálják őket, így még az is később adja a gyerekét iskolába, aki amúgy nem foglalkozna az egésszel. A végén csak néhány hátrányos helyzetű gyerek megy időben iskolába eredményeikkel végképp elrettentve a bizonytalanokat.
Az időbeliséget félretéve az egész felírható egy normális alakú játékként, ahol a a szülők a gyerek iskolakezdésének korát választják meg és itt -ha csak a rövid távú hatásokra figyelünk,- a későbbi beiratás a domináns stratégia. Más kérdés, hogy a játék olyan, mint egy többszereplős fogolydilemma, azaz az egységesen korai beiratkozás lenne a társadalom szempontjából az optimális.
Hivatkozások
David Deming & Susan Dynarski, (2008): The Lengthening of Childhood, Journal of Economic Perspectives, Vol. 22(3), 71-92, Summer. (A cikk letölthető innét.)
Horn Dániel (2009): Age of Selection Counts: a Cross-country Comparison of Educational
Institutions, Educational Research and Evaluation, Vol. 15(4), August, 343–367 [Ha nem ez, HD vmely másik cikke - az előadást láttam.]